Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete

valót és a íarravalót sem. A nyolcsoros ezüst gyöngy helyett csak az egysoros ezüst gyöngy került a nyakba. Az egyetlen szalagdísz a kötínyelévaló volt és az elmaradhatatlan kezibevaló. A hétköznapokon és a munkában viselt ruhákat nem díszítették. Ezek mindig sötétebb színű mosóanyagokból készültek: karton, barhent. A fiaital lányok kedvelték a piros, élénk színeket. Amikor szénagyűjtésre vagy szőlőmunkákra mentek, mindig szépen télünneplősen öltöztek fel az útra, ott a munkánál már kopottabb ruhában dolgoztak. Aratáshoz a legkopottabb ruhákat használták. Böjtben egészen a 30-as évekig még a lányok is feketében jártak. Csak a 30-as évek után kezdett elterjedni böjti időszakban is a sötét, barna, sötétkék színek használata. Gyász esetén még a legfiatalabb lányok is feketébe öltöztek. A legények ruházata nem volt annyira változatos, mint a lányoké. A múlt századból csak a háziszőttesekre emlékeznek, ezt viselték télen-nyáron, hétköznap és ünnepen. A századfordulón kezdett terjedni a magyaros szabású posztóruha, de csak télen és ünnepi alkalmakra. Nyáron a legények bő ujjú vászoninget, ráncos gatyát, mellényt, csizmát és kalapot viseltek. A gatyát mindig a csizmaszárba tűrve viselték. Elöl a csípő irányába háromszögre hajtott piros bécsi kendőt tűztek. A legények kalapja már fekete, bár volt amikor csak regrutakorban kapták meg a fekete kalapot, addig csak a barna vagy zöld kalapot viselték. A különféle alkalmakat, állapotot a kalap mellé tűzött szalag vagy bokréta jelezte. A fiú, amikor már legénynek érezte magát, az idősebb legények közül keresztapát választ magának, s a legényavatás után már testszínű rózsaszín szalagot tűzött a kalapja köré. Ettől az időtől kezdve már élő virágot is tűzhetett a kalapjába, ami mindig az ünnepi alkalmat jelentette. A lányoktól kapott díszzsebkendőt a mellényzsebben hordták. Amikor a magyaros szabású zsinóros posztóruhát felváltotta a különböző szövetekből készült németes szabású ruha, ekkor a díszzsebkendő a bal mellen lévő kabátzsebbe került, és az élő virágot is ott viselték. A legényeknek külön tánchajáró-ruhájuk nem volt, de a báli alkalmat valamivel mindig jelezték. A farsangi, húsvéti, búcsúi mulatságok alkalmával piros vagy rózsaszín muskátli vagy rozmaring volt a kalap dísze. A katalini és szilveszteri páros bálkor, ha a lány elfogadta a legény meghívását, akkor aranyos rozmaringot tűzött a legény kalapjához. Aratási ünnepkor három szál búzakalászt tűztek a kalaphoz. A szénaikaszálásból hazatérőknek vadvirág, rezgő vagy csokorba kötve szamóca (vadeper) volt a kalapjánál. A regruták kalapját nemzetiszín szalaggal tekerték körbe. Hátul művirág bokréta volt, és attól több soron lógtak le fél lábszárig a piros, rózsaszín, fehér, zöld, nemzetiszín ujjnyi széles szalagok, egészen addig, amíg a legény be nem rukkolt. A különféle tisztségeket szintén a kalap mellé tűzött kiegészítők jelezték. A tisztlegénye k űrnapkor zöld tölgyfalevelet tűztek a kalapjukhoz. A farsangutoljai legénybírónak árvalányhaj csokor volt baloldalt a kalapja mellett, rózsaszínű szalaggal. Kezében legénybíró mogyorópálca, tetején gruspángés művirágbokréta, majd többszínű - piros, rózsaszín, fehér, zöld - szalagból kötött csat került rá. A legények haját ebben a korban már rendszeresen nyírták, és oldalra fésülték. A kalapot nyáron is viselték. Télen báránybőr sapkát viseltek. 62