Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Tanulmányok - Liszka József: A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében
kálatokat mindenesetre a magyar államalapítás tájékán bonyolíthatták le, tehát ha szerepüket számításba akarjuk venni az etnikai csoport kialakulási folyamatában, akkor az Árpád-kortól kontinuus lakossággal kéne számolnunk. Ez azonban megint csak nehézségekbe ütközik, hiszen történeti adataink vannak arra, hogy falvainkat a török háborúk alatt többször elpusztítják. 8 9 Ez az „elpusztítás" persze nem kell, hogy a törzslakosság teljes kiirtását jelentse. Egyszerűen arról lehet szó, hogy a háborús időkben a falvak népe lakóhelyét elhagyva valahol elbujdosott (a krónikaírók és a fosztogató katonaság tehát üres, kipusztult falvakat talált csak a vidéken), és a veszély elmúltával ismét visszaköltözött régi helyére. Ilyesmire utal az a - természetesen megint csak nem történeti hitelességű! - helyi eredetmagyarázó monda, amely Kéménd község nevét magyarázza. A török háborúk idejében, úgymond, a lakosság a vidéket pusztító katonaság elől föld alatti putrilakásokban bujdosott, amelyeknek csak a kéményük látszott ki a földből. A csupa kéményből álló falut ezért aztán Kéméndnek nevezték el az arra járók. Falvainkban viszonylag sok, dél- és közép-magyarországi eredetre valló családnév található (pl. Baranyai, Bácskai, Szalai, Csákvári, Szegedi, Bankházi stb.), amelyek talán a török terjeszkedés elől a XVI. században északra menekülők emlékét őrzik. Ha ők (utódaik) a mai napig fennmaradtak, az azt is bizonyíthatja, hogy településeink teljesen nem pusztulhattak ki a hódoltság és a felszabadító háborúk idején. Másrészt azonban annak a lehetőségét is fölvetik (és éppen erre adhatják majd meg a választ a levéltári kutatások!), hogy (újonnan netán egy helyről) beköltözők alakították ki ezt a sajátos egységet. Tovább folytatva a lehetőségek felsorolását, Kósa László véleményét kell megemlítenünk (egyébként tudomásunk szerint ez ideig ő az egyetlen, aki valamivel magyarázni próbálta a falucsoport létrejöttének okát), ö egyházszervezeti gyökerűnek véli az etnikai csoport kialakulását: „... az AlsóGaram mentén Kisbény és a környező hat község egy íárát (plébánia körzetet) alkotott, következésképp egymás között házasodtak, és jellegzetes népviseletük is megkülönböztette őket a környező falvak népétől". 9 0 Elgondolkoztató feltevés, amit persze még további kutatásoknak kell pontosítaniok (egyelőre pl. nem oldatta meg a kialakulás időbeli elhelyezésének a kérdését, de önmagában az egyedi viseleti forma létrejöttét sem indokolja). Elmélyültebb kutatással azt is ki kellene deríteni, hogy volt-e, s ha igen, akkor milyen hatású volt a kurtaszoknyás hatfalu népének összetartozástudatára a tájegységünkön jó táptalajra lelő Gyöngyösbokréta-mozgalom. Láthattuk: mintegy hangosan gondolkodva, érveket és ellenérveket egymás mellé rakva adtuk elő a kurtaszoknyás hatíálu létrejöttének megítélésünk szerinti lehetőségeit. Meglehet, a további kutatások ezek közül bizonyítanak be valamit, de annak lehetőségét sem zárhatjuk ki, hogy egy teljesen váratlan eredményt hoznak .,. Végezetül megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált etnikai csoport az ún. Palócföld és a Kisalföld között elhelyezkedve, mindkét tájegység kultúrájához kötődve, ám erősebb palócos jegyeket fölmutatva, századunk tízes éveitől kimutathatóan elkülönül környezetétől. A korábbi történeti adatok (anyakönyvek) nem támasztják alá ezt a különállást, tehát elképzelhető, hogy a századforduló tájékán létrejött jelenséggel van dolgunk. Az összetartozástudatot erősíthette a harmincas évek végétől tájainkat is elérő Gyöngyösbokréta-mozgalom. Lehet, hogy a tudati szinten meglévő, erősen hangoztatott endogámia is csak az összetartozás-tudat részeként, mintegy elméleti szim24
