Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Liszka József: A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében

nagyobb ismeretterjesztő, leírő dolgozatok száma valamelyest megszaporodik, de az őket jellemző tervszerűtlen mazsolázgatás következtében, légüres térben lebegve, nem tudtak megfelelő összhatást elérni. A továbbiakban ezek fölött tartsunk egy futólagos szemlét! Legelőször, még az ötvenes években a kéméndi, ill. a kisgyarmati lakodalomról jelent meg egy-egy rövidebb, ám adatközlő értékét tekintve használható dolgozat Hideghéthy Jolán és Gyüre Lajos tollából.

4

7 Elsősorban szintén a népszokások köréből, de főleg a naptári ünnepekhez kapcsolódókról (pl. Luca-napi, karácsonyi szokások, farsangi tojásszedés, májfaállítás stb.) tudósít bennünket Csókás Ferenc bényi adatközléseiben már a nyolcvanas évek tájékán.

4

8 A kurtaszoknyás viseletről szintén megjelent néhány rövidebb, ismeretterjesztő célzatú, tehát inkább az eddigi ismereteinket összefoglaló, s nem újabb adatokat feltáró, elemző dolgozat a Hét című folyóirat Szlovákiai magyar népviseletek, valamint a Párták című sorozataiban.

4

9 Sidó Zoltán korábban megjelent adatközlése a kéméndi női viseletről

5

0 némileg kivételt jelent, ugyanis ez teljes mértékben önálló kutatáson alapul, bár a feltáró módszer kiforratlansága miatt a történetiséget mellőző statikus képet nyújt csupán (ehhez persze az is hozzájárulhatott, hogy a szóban forgó Irodalmi Szemle-beli közlés - bár ez belőle nem derül ki - egy terjedelmesebb, talán az értékelést is magába foglaló dolgozat részlete). Ugyanebben az időszakban Kósa László egy ismeretterjesztő írásában a tájegységről ad egy átfogóbb képet, de ő is a kurtaszoknyás viselet bemutatására összpontosít.

5

1 Talán még a néptánckutatás témaköréből születtek a legalaposabb leírások. Ezek mind Kéménd hagyományos tánckultúráját tárják föl, s részint önálló kiadványokként jelentek meg Takács András feldolgozásában,

5

2 részint pedig Martin György és Takács András által összeállított Mátyusíöldi népi táncok című kötet részét képezik.

5

3 Ág Tibor kiterjedt népköltészeti ós népzenegyűjtő tevékenysége során érintőlegesen tájegységünk falvaival is foglalkozott. Kéménd népzenei hagyományairól külön dolgozatban számolt be,

5

4 valamint nagyobb gyűjteményében közöl egy-egy balladát Kőhidgyarmatról és Kéméndről.

5

5 Lényegében ezek lettek volna tehát azok a dolgozatok, amelyek a második világháború után a szóban forgó etnikai csoport néprajzáról szórványosan, egymástól függetlenül megjelentek. Végezetül szólni kell még azokról a már lezajlott, ill. most folyó kutatási programokról, amelyek a kurtaszoknyás hatíalut is érintették. A hetvenes évek első felében (1970-1974) a pozsonyi Komenský Egyetem Néprajzi Tanszéke az Érsekújvári Járási Múzeummal és egy államközi szerződés keretén belül magyarországi szakemberekkel karöltve végzett több alkalommal tájékozódó jellegű gyűjtést a tágabban értelmezett Alsó-Garam mente falvaiban. A feltárómunka eredményeként jó néhány egyetemi szakdolgozat született, amelyekhez szerzőik részben falvainkban gyűjtötték adataikat.

5

6 Egy kötet szerkesztőmunkálatai is elkészültek a vidék néprajzát (viseletét, népi építkezését, táplálkozását, földművelését és állattartását, valamint népi társadalmát) bemutató dolgozatokból, ez azonban sajnos azóta sem jelent meg. E gyűjteményes munka dolgozatai közül ez ideig csak Cs. Schwalm Edit leírása jelent meg.

5

7 Ezenkívül más jellegű adatközlő-, ill. összefoglaló munkáikban gyakran támaszkodtak Alsó-Garam menti adataikra Cs. Schwalm Edit,

5

8 Szabó László

5

9 és Varga Marianna.

6

0 Itt említjük meg, hogy a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtőmunkálatai során tájegységünk falvai közül Kőhidgyarmat szerepelt kutatópontként.

6

1 A Csemadok Érsekújvári Járási bizottsága égisze alatt, az Érsekújvári Járási Múzeum támogatásával 1982-ben létrehoztunk egy önkéntes gyűjtőket 19