Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Tanulmányok - Liszka József: A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében
(pl. areák, zónák) körülhatárolási kísérleteinek ismertetésére összpontosítunk elsősorban. Azt igyekszünk inkább megragadni, hogy milyen helyet foglalnak el e néprajzi csoportok a népi kultúra zonális struktúrájában, melyek azok a jegyek, amelyek egyértelműen meghatározhatják létüket, és azt, hogy miként lehet definiálni a néprajzi csoport fogalmát. Azt mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy az etnikai csoport, néprajzi csoport és táji csoport szinonim fogalmak, 3 4 és mi is ebben az értelemben használjuk őket. A kutatók zöme nagyjából megegyezik abban, hogy az etnikai csoport történeti képződmény, tehát fő ismérvei - a közös eredettudat („másság"-tudat, „mi"-tudat, ,,összetartozás"-tudat), a közös nyelv vagy dialektus, a közös vallás, viselet, az endogámia, szokások stb. - csak egy meghatározott időszakra érvényesek. 3 5 Állandóan kísért persze a kérdés, hogy vajon elegendőek-e ezek egy táji csoport megbízható körülhatárolásához? Morvay Judit éppen a Zobor vidéki magyarság néprajzi vizsgálata kapcsán fejezi ki kételyeit: „Beszélhetünk-e etnikai csoportról abban az esetben, ha a kultúra szerkezetének jellegét, az alapvető termelési módokat azonosnak találjuk a csoport nagytáji környezetével? Elegendő-e csekély számú, a gazdasági-társadalmi struktúrát nem érintő, de pillanatnyilag igen jellemző kulturális jegy (pl. ingujjforma)? Kistáji viszonylatban a csoporttudat, a nyelv, az endogámia elegendő-e ahhoz, hogy etnikai csoportról beszéljünk, ha a csoport kultúrája beilleszkedik egy nagyobb táji együttesbe?" 3 6 Véleményünk szerint igen. Ha már egyszer, legalább elméletileg elfogadtuk a kis néprajzi csoportok létét, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy ilyen kis földrajzi egységek esetében semmiképpen nem várhatóak az alapvető megélhetési formák, kulturális jegyek közti lényegbevágó különbségek. A fő elhatároló tényező leginkább az összetartozás-, a másságtudat, amely utólag is kitermelhet bizonyos apróbb szimbólumokat (pl. viselet). Éppen ezzel kapcsolatban Paládi-Kovács Attila arra figyelmeztet, hogy ez tulajdonképpen kétfajta megközelítést: néplélektanit és művelődéstörténetit (néprajzit) igényel, amelyeket szét is kellene egymástól választanunk. 3 7 Láthattuk, hogy a kérdéskör elméleti-módszertani tisztázása korántsem tekinthető lezártnak, így előrelépést a további konkrét kutatómunkálatoktól várhatunk. 3 8 A népcsoportvizsgálatok kutatástörténeti és elméleti-terminológiai problémáinak rövid áttekintése után vegyük szemügyre a kötet dolgozataihoz nyersanyagot szolgáltató Kéménd szűkebb környezetét. 2 Ha a dél-szolvákiai magyarság képzeletbeli néprajzi térképét szemügyre vesszük, akkor itt is néhány, többé-kevésbé élesen elhatárolható, vagy éppenséggel fokozatos átmenetekben egymásba olvadó tájegységet, ill. etnikai csoportot találunk. A továbbiakban a néprajzi szakirodalomban ez ideig kevéssé méltatott, pedig már 1913-ban fölfedezett Alsó-Garam menti „kurtaszoknyás hatíalu" néprajzi jellegzetességeit, csoportalakító kulturális jegyeit vesszük számba. Előre kell bocsátani, hogy a „kurtaszoknyás hatíalu" mesterséges kifejezés. A helybeliek, bár erős összetartozás-tudatuk van, nem nevezik így magukat, de mindig a viselet, a kurta szoknya alapján különítik el magukat a környezettől. Ezért talán nem lesz alaptalan, ha a továbbiakban bemutatásra kerülő etnikai csoport megnevezéséül a jövőben a kurtaszoknyás hatfalut javasoljuk 3 9 Mielőtt azonban részletesebben szólnánk a szóban forgó hat települést egy egységgé kovácsoló kulturális jegyekről, azok cso17
