Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Batta Attila: Adalékok a népi hiedelemvilág alakjainak ismeretéhez

inkább rosszat csinált." Azóta, ha fekete fellegek gyülekeznek az égen, az emberek figyelmeztetik egymást: „Megálljatok, jön a garabonciás!" A lidérc A lidérc kis fekete tyúkot, csibét jelentett. A lidérctojás kikeltéséről nem beszélnek a faluban, csak a tyúkról, aki pénzt hord a gazdájának. Ha valaki hirtelen meggazdagodik, még ma is azt mondják rá, hogy „lidérce van". Az ilyen emberiről azt tartották, hogy a lidércért cserébe eladta a lelkét az ördögnek. Lidércfény Lidércfénynek mondták a halála után a földeken kóborló inzsellér nyughatatlan lelkét. A földmérő hivatalnok sokat csalt a földek elosztásánál. Halála után bántotta a lelkiismeret, ezért lidércfény formájában újraosztotta a földeket, le-föl szaladgált, mivel nem volt segítője. Az emberek nem féltek tőle, mert jóindulatúnak tartották, de kikerülték. Kísértetek A halottak visszajárásában még azok is hisznek, akik más babonaságot butaságnak tartanak, főleg az idősebbek közül. A nyugodni nem tudó, időről időre visszajáró lelket kísértetnek nevezik. A kísértetek mindig éjfélkor jelennek meg. Nem rosszakara túak. Olyan halottak kísértenek, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak nyugodni sírjukban, és mindaddig hazavagy visszajárnak, amíg ez az ok valami módon fel nem oldódik. Állat, ember vagy ijesztő képében jelennek meg. Más ember alakját is fölvehetik. Ha valaki kísértettel találkozott, és nem tudott kitérni előle, vagy szóra akarta bírni, akkor így szólította meg: „Mindén jóravaló ember az Istent dicsíri." Ilyenkor a kísértet visszaszólt. Mesélik, hogy egy halász borjú nagyságú kutyakísértettel találkozott, amelynek nem volt álla. A megszólításra így válaszolt: „Szerencséd, hogy nem gyütté ki a partra." Aztán elment, és nem jött vissza többet. Egyben védekezés is volt a másik megszólítás: „Ha jó lélek vagy, távozz, ha rossz lélek vagy, úgy elátkozlak, hogy se ég, se föld be nem fogad." A kísértet erre a beszédre vagy megszólalt, vagy elment, de nem bántott senkit. Másfajta állat képében megjelenő kísértetekről is hallottam. Egy fiatalembert fekete macska kergetett hazáig éjfélkor, az éjjeliőrt pedig ludak csapata akarta szétszaggatni. A nő alakú kísértetek sorába tartozik a székelyek vad leánya, amit Erdély többi részében és a Bodrogközben kisasszonynak mondanak. Hozzá hasonló a Kéménden emlegetett kibontott hajú, magas női kísértet, aki hosszú ruhában (nem a jellemző népviseletben) papuosfélével a lábán sétál, kerülgeti a Mária-szobrot éjfélkor. Ezt az asszonyt sokan látták. Ha észrevette, hogy nézik őt, akkor üldözőbe vette az embereket. Azt mondják, ha valaki nem tud elmenekülni a kísértet elől, akkor kétségbeesik, és meghal, mert a kísértet „úgy mutatja neki magát". Faluszerte történeteket mesélnek arról, hogy egy-egy családtag halála után hazajárt. Közismert egy férfi esete, aki nap mint nap hazajárt, zörgött, csapkodott, járt-kelt a ház körül egész éjszaka. A lovak megvadultak az istállóban, az ágy alatt mintha ludak sziszákoltak volna, pedig nem is volt 131