Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Liszka József: Halál és temetés Kéménden

Olykor zenekar (cigánybanda vagy fúvószenekar) is elkísérte utolsó útjára a fiatal halottat. 4. Emlékünnepek A temetés után, este a háznál halotti tor t tartottak, amelyre a sírásók, a halottvivők és a vidékről érkezett rokonok voltak hivatalosak (amióta elkészült a temetőben az új ravatalozó, azóta ott kínálják meg a vivőket egy pohár borral). A halotti torra pörköltet, pogácsát, kulcsos kalácsot készítettek, a jelenlevőket pálinkával, borral kínálták. Arról adatközlőim nem tudtak, hogy a halott régi helyét az asztalnál üresen hagyták volna a toron. Általában nem helyeslik a mulatozássá fajult, pazarló torokat. Temetés után a lakást kitakarították, kimeszelték. A halott ruháit egyrészt a rokonság között, illetve a szegényeknek szétosztották. Az sem volt azonban ritka, ha ezeket a ruhákat, a halott szalmazsákjával együtt elégették. (Barton a halott megmaradt ruháit szétosztogatták az arra rászorulók között, ágyneműjéből a tollat eladták a tollfelvásárlónak, szalmazsákját pedig a kertben elégették). Egyik adatközlőm elmondta, hogy ő nem égette el a férje ruháit, hiszen azok szerinte rendesek, tiszták voltak, tehát föl lehet még őket használni. Azt is elpanaszolta azonban, hogy az unokáknak viszont nem kell a szíp priccses nadrág. A nők fekete ruhában gyászolták a hozzátartozót, a férfiak közül csak a mesteremberek hordtak a kabátjukon fekete szalagot (karjukon vagy a galléron), a parasztok nem. Szülőt általában egy, nagyszülőt fél évig gyászoltak, távolabbi rokont pedig hat hétig. A halál féléves évfordulóján, a halott nevenapján, valamint halottak napján gyertyát gyújtanak a síron, amit általában rendben tartanak, de nagyobb egyházi ünnepek előtt (húsvét, karácsony stb.) elvégzik a sírok alaposabb csinosítását. Fákat, nagyobb, terebélyesebb bokrokat nem ültetnek a sírokra (ez a jelenség megfigyelhető az Alsó-Garam mente többi római katolikus temetőjében is. A református temetőkben, pl. Kisújfalun, Farnadon, Nagyölveden viszont sok fát, bokrot találunk). Elsősorban az idősebb korosztály vasárnap délutánonként, szép idő esetén kilátogat a rokonság sírjaihoz. Érkezéskor és távozáskor megcsókolják a sírkeresztet vagy a sírkövet, mondván: „mintha a halottat csókolnám meg". Hazajáró halottról szóló történet nem sok kering a faluban. Általában azt tartják, hogy ha valaki a halottal álmodott, akkor az hazajött. Ha valaki azt álmodta, hogy hazajött a halott és enni kért, akkor misét kell szolgáltatni érte. A halott elfelejtett kedves tárgyát is bele szokták ilyenkor ásni a sírba, hogy máskor már ne zavarja az élők nyugalmát.