Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Dánielné Matus Erzsébet: Születés, keresztelő Kéménden

nem ment a gyerek". Ha valami baj előadta magát", a terhes asszonynak el kellett mennie orvoshoz. Magzatelhajtásra akkor került sor, ha a szegénység rávitte. Volt, aki úgy nyilatkozott, hogy csak a gazdagoknál történhetett ilyen, mert a szegények azt nem tudták megfizetni. 3. Törvénytelen gyerek A házasságon kívül született gyermeket íattyúnak, potyagyereknek nevezték. Elég gyakran előfordult az ilyesmi, főleg szolgálólányokkal, szegényekkel. Az ilyen gyereket csak titokban keresztelték meg. A leányanya általában nem ment férjhez, a gyerekét egyedül nevelte, vagy a nagyszülőkre bízta. A gyerek az anyja vezetéknevét kapta. Volt olyan, akiit később elvett az a férfi, akitől a gyerek született. Ha a megesett lányt más férfi vette feleségül, mint akitől a gyereke volt, akkor nevére íratta a gyereket, s el kellett viselnie a falu előtt a szégyent, mert azt mondták neki, hogy: „Elvetted a borjas tehenet". Megesett az is, hogy az ilyen lányt otthonról kitagadták, s egy életen át viselte szégyenét. A templomban csak hátul állhatott meg, a templom hajójába be nem mehetett, csak a bejárat melletti ítélőszékbe ülhetett azért, mert „szégyenre, bánatra lett a gyereke". „Megesett, megkurvult" - így nevezték az ilyen lányt. Neki keresztelői lakomát sem tartottak, csak csöndben keresztelte meg a bába vagy a testvére, vagy az édesanyja. Előfordult, hogy gazdaembertől lett az asszonynak gyereke (ahol dolgozott), ilyen esetben a férj vállalta a gyereket, a saját nevére íratta, és együtt felnevelték. Persze, az ilyen asszonyt megszólták. 4. Terhesség Szégyennek tartották a terhességet. Állapotát először a férjének mondta meg az asszony. A teherbe esett asszonyra azt mondták: megesett, vastag asszony, csalággya lesz, má megin vastag, má másképp van, megin babája lesz. Volt úgy, hogy az urának sem mondta meg, csak akkor tudták meg, amikor már látszott rajta. A terhes asszony járt az emberek közé, a faluba is és a templomba is, ahol külön helyet adtak neki. Addig járt templomba, „míg ki nem hajtotta a gyerek" (rosszullétet jelentett). A helye a többi menyecske mellett volt az előtérben (az anyák már a padok között álltak). A szegénység miatt volt szégyen a terhesség. Rojtos kendővel takarták a hasat, de nem szorították el. Bő pruszlikot (amit az ingre vettek fel mellényszerű ruhadarab) varrtak neki. Azt a lányt, aki terhesen ment férjhez, mert az is előfordult, nagyon bevarrták. Az adatközlő elmesélt egy esetet, amikor is: „Egy asszony, aki állapotoson ment íérjhez, úgy el volt szorítva, hogy (a nagy »kacába« - kabát, melynek »farka« volt) amikor a templomba értek, becsukták a templomajtót, bent levették a koszorút, csak úgy esküdhetett meg, majd utána újra feltette, mihor mentek haza. A lakodalomban eljárta a menyasszonytáncát, utána lefeküdt és megszülte a babát. Az anyja nagyon megverte ezért." Állapotos asszony mindig kívánt valamit, kedveskedtek is neki. Megadták neki, amit kívánt. Ha a határban gyümölcsöt lopott (amit megkíván), nem volt szabad megbüntetni őt. Persze nem mindenütt kímélték meg. Volt ahol utolsó percig dolgozott, „amíg a baba majd kipottyant belőle". Ahol jó anyós volt, ott megkímélték, ahol nem, ott nem törődtek az állapotával. Ha vigyáztak rá, azért tették, hogy „é ne mennyen neki"; vagy azt mondták: „Meg95