Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek
az ifjú atyja a parókiára jött veszekedni: ,,Sok illetlen szavai közt csikorgatván fogait mint a tele szeker eztet szólta: Langazom teremtette, b .. .om teremtette, aki az ő fiát úgy megveri, az ilyen a mollyan teremtette papja! Hát a ládádbó lopta-é ki a pénzedet a fijam?" Büntetése 4 Ft lett a viselkedéséért. 1813-ban ,,a Ns. Ekklesia és a Ns. Consist or ium betstelenítéséért", ,,minthogy hivatalára a Consistoriumnak megátalkodásából el nem jött", a bűnös ,,a helybéli Magisztrátusnak adatott át, mely érdemlett büntetését rajta el követte". 1821 és 1825-ben a prédikátor és presbiter megsértéséért 4 Ft-ra büntet a presbitérium. 1840-ben viszont a presbitérium rágalmazásáért már úgy szól az ítélet, hogy ,,noha büntetést érdemelt volna, de hogy a Consistorium önügyében ne láttassék bíráskodni, a büntetést mellőzve keményen megdorgáltatott". A bűnöknek ennél a csoportjánál kizárólag nemesekkel találkozunk. Aparáznaságotkülönösen szigorúan büntetik a különböző zsinati végzések, rendeletek. A jelzett időszakban viszonylag kevésszer, 12 alkalommal jegyeztek fel ilyen esetet. Első alkalommal 1771-ben tárgyalt a presbitérium paráznasági ügyet. Tanulságos volta miatt egészében közreadjuk. ,,F. I. feleséges ember H. M-val Cs. Gergely feleségével sokáig fertelmességben élt de bizonyos és nyilván való tanúk erre nem lévén, minthogy a gyanúsítás irántok meg vólt, Magisztrualiter meg intettek először, hogy egy mással ne társalkodjonak. Mivel tovább is az együtt való társalkodást követték és a férfi az Asszonyt ajándékolta tükörrel, kendővel, fökötövel, holott szegény és sok gyermekes ember vala; a Magisztrátus a férfit bizonyos pénzre, az asszonyt pedig egynehány vesszőre sententiálta. Tovább menvén a dolog F. István azt vélvén hogy már a gonoszság a Magisztrátus előtt nyilván vagyon; először a Bírónak azután a Prédikátornak minden gonoszságokat meg vallotta. E meg lévén az Ekklesia őket a Ns. Vmegye Szolgabírójának által adta, ki is őket 12 Rhénes forintokra büntette, azon felül a Consistóriumra az Ekklesiai fenyítéknek el viselésére rendelte. A Consistorium penig őket elébb két ízben Predikatio alatt a templomban való állásra, harmadik ízben penig Ekklesia követésre ítélte, melyeket véghez is vittenek mind a ketten és absolváltattak."— 1780-ban egy megesett leány szintén ,,eklesiát követett publice". A bűn súlyos megítélését mutatja, hogy 1814-ben és 1815-ben is penitentiát tartanak a bűnösök, bár — mint megjegyzi a jegyzőkönyv — ,,önként, minden erőltetés nélkül". 6 4 1819-ben két házas parázna esetében 12—12 ft büntetés mellett a megcsalt házaspárok bocsánatát kérték és kapták a bűnösök, ezeken felül pedig házastársaikkal „újonnan megeskettettek". 1825-ben az egykori szolgabíró özvegyét mint,,nyilvánvaló paráznát " az úrasztalától eltiltották. Bűntársát — aki presbiter volt — ,ekklesia követésre" ítélték és kizárták a testületből. 1829-ben egy ,,gyanús társalkodásért" beidézett asszonyt, mivel elmulasztotta a megjelenést, 6 ft-ra büntettek. 1833-ban egy megesett leány tett panaszt, hogy az apa ,,a gyermek nevelésében segíteni nem akarja", amiért a presbitérium az utóbbit 12 ft szakaszonként történő lefizetésére ítélte. Az utolsó paráznasági eset 1835-ben került a presbitérium elé, amikor egy özvegy nemesasszonyt „feslett életéért, bordély háztartásáért" 6 ft pénzbírságra büntettek és eltiltották ,,az első székbe való járástól". A felsorolt példák meggyőzően mutatják a paráznaság súlyos megítélését. Ezzel nem állt egyedül a vályi egyház. Serkében pl. 1790-ben a parázna nőket a faluból kiűzték. 6 5 A házasok paráznaságát még szigorúbban büntették. A bűnösök között nemesek és parasztok nagyjából azonos arányban vannak képviselve. Amennyire ez adatainkból kivehető, a parázna személyek a tár9
