Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Ozsvald Árpád: Egy őrült teátrumjátékai

Mi pedig ezt nem csak nem hisszük, de vitatjuk is, istenrül, szentekrül, mely szabadon beszélünk. Vallás Az oly szorossan tartatott, hogy az áthágókat, bár nemesek voltak is, minden előrebocsátott idézés nélkül, azonnal büntették. Magam láttam Bődbe, midőn egy előkelő asszony orvosi javaslatbul húst főzetett. A helybéli pap eljött, a serpenyüköt földhözverte. — Előkelő jómódú parasztokat processió [körmenet] jártával kalodába zárva láttam. — Pápistákon kivül hivatalba senki sem léphetett. — Vallás gyülölsége magamba is, mely utálatos nagy mértékbe volt. Öreg Atyámat, Luther Mártont annyira gyűlöltem, s tőle tartottam, hogy ha csak marék pénzt nem adott, magához nem kaphatott. Most pedig orvos javaslata nélkül is, húst tiltott napokon szabadon eszünk — kalodába nem záratunk. — Pápistákon kívül hivatalba, leginkább kerületekbe, ha felolvassuk [megszámoljuk] is, majdnem felesek vagyunk. — Én ellenkező vallás út nem csak nem gyűlölöm, de szeretem, ha tehetségemig nem pártolom, bűnnek tartom. Vallások közt uralkodó gyűlölséget nem ránk világiakra, de minden részrül papokra róni kell. Ennek természetes folyadékja (következménye) hogy nem vallás kvalitása, de haszon az oka. Nyelv Deák oly divattyába (nyelvünk megtapodásával) volt, hogy anélkül senki, semmi sem lehetett. Most pedig hogy megfordítva van, senki, sincs ki tagadja. Törvényeink kiszolgáltatói gyermeki koromba megyénkbe csak négyen voltak, mégis mindenek folytak s végeztettek, többre szükség nem is volt. Most azokbúl Pesten ezereket, megyénkbe százakat számlálhatunk. Mégis mindenek hosszassan, vagy éppen sehogy sem végződnek. Orvosi kar Pest fővárosunkban csak három találtatott, pedig hosszabb életűk s egésségesebbek voltunk. Nyavalyának fele sem volt, mint most uralkodik. Most majd annyi van, mind beteg, mégis éltünk rövidebb s új, új nyavalyák támadnak. Fejedelem Vagy annak csak távolrúl is vérei, alig látszattak országunkba. Most közülünk némellyek velek társolkodnak is, sőt balkézi házasságra is lépnek. Várassaink Nevezetesen Pest, ezelőtt csak 50 esztendővel Austriának közönséges faluinál sa nagyobb, sem ékesebb nem volt. Most Európának fővárossai közé számláltathatik, azt mind kilső nemzeteknek, kiket oly annyira gyűlölünk, köszönhettyük. Az Ő módiik nekünk leginkább asszonyainknak tetszenek, valljuk meg tehát, hogy erántok felette igaztalanok vagyunk. Ezek minden mesterkélt kénszerítés nélkül (...) éltem kicsi ideibe, mely messze mentek, s hogyan pallérozottak, a vak is láthattya. Ne rázzuk tehát a fát, mely magába is gyümölcsöz, máskülönben kiszárad. Ne erőszakosítsuk a pallérozást, hogy vakságba ne essünk. Lám elérték a rómaiak a nyelvek és más politikai fopallérozásokat, de olák [oláhok, románok] lettek. De ha erőszakosítjuk is ily rövid idő alatt, amint fentebb említém, majd annyira mesterkéljük nyelvünköt, hogy fiú az atyjával, férj feleségivei, úr jobbágyával értelmesen nem beszélhet. Szóval valamint rómaiakbúi olák, úgy belőlünk az ördög tudgya, mi fog lenni. 74