Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
A vár első ismert ura Csák Máté. Halála után a vár Károly Róbert király tulajdonába került, aki 1321-ben Bechei Imrére bízta, s kinevezte őt Bars vármegye főispánjává. Ezzel Barsról Lévára került át a megyeszékhely. A pápai tizedek jegyzéke szerint 1332-ben Léva már a megye leggazdagabb parókiái közé tartozott, s városkának számított. 5 Meg kell említeni, hogy a régi Léva továbbra is jobbágyfalu maradt, a törökök több ízben feldúlták, felégették. Például 1614-ben a budai pasának kénytelen volt fizetni 68 aranyat, 12 mérő búzát, 12 mérő zabot, 8 pint vajat, s a szultánnak még külön adóként 23 aranyat. A budai pasa 1615-ben már 128 aranyat, 25 mérő búzát, 25 mérő zabot, 27 pint vajat, 7 pint mézet és a szultán részére 73 aranyat követelt adóként Ó-Lévától. Ezt azonban a sokat sanyargatott és elnéptelenedett falu már nem tudta teljesíteni. A korabeli feljegyzések már 1615-ben kihalt településként említik Ó-Lévát. 6 A következőkben tehát a már 14. században városkává ^ oppidum) fejlődő és 1388-tól vásártartási és vámszedési joggal rendelkező Új-Lévával fogunk foglalkozni. A Selmeci-hegyek sziklanyúlványaira épített s mocsarakkal körülvett lévai várat, amely a bányavárosok felé vezető utak fontos előretolt bástyája volt, Zsigmond király 1387-ben Sárai Lászlónak adományozta. Ennek fia, Péter felvette a Lévai {de Leva) nevet, s ez a család lett 165 éven át a város és környékének ura. A 14. és 15. századból — amikor a szabad királyi bányavárosokban fejlődésnek indul a kézművesség és megkezdődik a céhes szervezkedés — nincs adat, amely céhek létezését bizonyítaná Léván. Ez a Lévához harson ló jobbágyvároskákra általában jellemző, feltételezhető azonban, hogy abban az időben is volt már itt kézműipar. Művelői jobbágyok voltak, akik termékeiket saját szükségletükre és a várúr részére készítették. A termékek értékesítése szempontjából figyelembe kell venni azonban a már említett tényt: hogy Léva 1388-tól vásárhely volt. A következő századokban, a mohácsi vész után — tulajdonképpen egészen az 1711. évi szatmári békéig — Léva állandó harcok színtere lett. A város fejlődése megtorpant, s még inkább függött a vártól, amelynek stratégiai jelentősége megnőtt. A vár ugyanis Esztergom 1544-ben történt bevétele után az ország 15 török elleni erődítményének", végvárának egyikeként szerepelt. Ennek jegyében modernizálták és bástyákkal bővítették. A gyakori török támadások a váralja és az egész vidék lakosságának sok szenvedést okoztak. Maga a vár a törökök támadásainak 1544-ben és 1578-ban is ellenállt, a várost azonban kirabolták és felgyújtották, sokakat elhurcoltak. Érdemes megemlíteni, hogy a lévai vár kapitányaként Dobó István is szerepelt, akinek 1558-ban Ferdinánd adományozta Léva várát összes tartozékaival együtt ,,ama kiváló szolgálatokért, amelyekkel önmagát mind Eger várának védelmében, mind az erdélyi vajdaságban, majd Szamosújvár védelmében, annak 10 hónapos ostroma alatt és a török fogságban kitüntette". 7 Nevéhez Léván a vár védelmi képességének fokozásán kívül egy impozáns — ma is álló — reneszánsz várkastély építése is fűződik. A céhek története eddigi kutatásának alapján megállapítható, hogy a 16. században a jobbágyvárosokban és falvakban is fellendül a kézművesség, és néhol eléri a céhes szervezettség fokát. Az adott körülmények között Léván nem voltak meg a céhek létrejöttének feltételei. Az adatok hiánya erre enged következtetni, nem zárható azonban ki a fejlett kovács-, szíjgyártó- és csizmadiaipar létezése, hiszen a várnak országos viszonylatban is kulcsfontosságú szerepe volt, s nagyszámú katonaságról kellett gondoskodnia. A városfejlődés szempontjából kedvezőbb feltételek alakultak ki a 17. 37
