Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Kardos István: Körtvélyes-Hárskút

tába igyekeztek állítani, pártosságukat a mindenkori erőviszonyokhoz mérték. így történhetett meg, hogy míg Bebele Ferenc lelkes, sőt bigott katolikus volt (Fischer András prédikátort le is dobatta a krasznahorkai vár fokáról), fia, II. György már fanatikus protestáns, olyannyira, hogy a saját ősei által 1371-ben alapított gombaszögi pálos kolostort közönséges rablók módjára kifosztja, a szerzeteseket pedig elűzi. Hasonlóan jár el saját falvainak katolikus papjaival szemben is, sőt kettőt fel is koncoltat.

6 Mindezt csupán azért említjük itt, hogy képet nyerjünk a környékbeli lakosság viszontagságairól, megpróbáltatásairól a reformáció korában. Az elmondottak ismeretében feltehetnénk a kérdést: mikor került sor a Szent Anna-kápolna falfestményeinek bemeszelésére? Annak ellenére, hogy a református hitre való kényszerű áttérés ideje ismert (az 1550-es évek), nem könnyű a válasz, mert a reformáció folyamatának e vidéken is megvoltak a maga sajátosságai. A lakosság új hitre (a kálvinizmusra) való áttérését nem kísérte helyi eszmei mozgalom. Minden a teljhatalmú földesúr akaratából és parancsára történt. Igaz, a hatalom mindenütt beleszólt a lakosság hitvallásába, de pl. a Tiszaháton, Erdélyben stb. ez a folyamat meggyőződéssel, az új hit tudatos vállalásával is párosult. Ennek az a magyarázata, hogy ott jelen volt egy aktív közvetítő réteg, eszme és nép közti kapocs: a középnemesség és a kisnemesség. Különösen az utóbbi réteg volt számban is jelentős, sorsában, életmódjában pedig közel állt a pórnéphez. A mi vidékünkön ez a közvetítő réteg a 16. század derekán hiányzott. Ezért az új hit elfogadása a nép részéről bizonyos fenntartásokkal történt, szertelenségek, erőszakoskodások, megtorlások nélkül. Szerintünk csak ezzel magyarázható, hogy az új hitre való áttérés után sokáig, évtizedekig nem került sor a Szent Anna-kápolna freskóinak bemázolására. Ezt egyértelműen bizonyítja a kutatás során feltárt, 1603-as datálású vésett szöveg, amely ugyanazon az eredeti gótikus vakolatrétegen található mint a festmények és egy másik szöveg is (1502-es évszámmal). A rövidítésekben fogalmazott latin nyelvű szöveg fordítása a következő: Ezen oltár (templom menhely értelemben is — K. I.) újíttasson fell Mint e föld (falu, terület vidék értelemben is — K. I.) úrnője megparancsolom Assani lelkésznek, újjíttassa fel ezen oltárt. Az Úr 1603-ik évében." Ebből kiviláglik, hogy 1603-ban a festmények még nem voltak bemeszelve. Valószínűnek látszik, hogy a kápolna mintegy 40 éven át gazdátlan volt, és elkerülte a helyi, már református lakosság figyelmét. Gondolván a 17. század eseményeire (és a templombelsőben feltárt, e korból származó sírra), úgy véljük, hogy a felfestmények még később is sokáig fedetlenek voltak, bemeszelésükre talán csak a század végén, a katolikus restauráció kiváltotta „válaszként" került sor.

7 Az írások erről is hallgatnak. A Szent Anna-kápolna építésének idejére vonatkozó adatunk nincs. A későbbi, 18—19. századi egyházi okmányok (többnyire Canonica Visitatiók és sematizmusok) is megjegyzik, hogy eredetét és szerepét homály fedi. Csupán a közvetett időmeghatározás módszerével élhettünk. Az építkezési stílusjegyek, a falfestmények témái (Szent István, Szent László, Szent Anna) és technikája, a szalagfelirat díszítő elemei stb., valamint a vidék történelmitársadalmi viszonyainak alapján (háborús időkben rendszerint nem építenek templomot...) a kápolna építését a 15. század első felére, de legkorábban a század elejére datálhatjuk. Ugyanezt vallja több jeles szakember is (pl. Milan Togner). A kápolna egyszerű szőlőhegyi templomocskának épült, amelyhez — a birtokviszonyokra vonatkozó okiratok ismeretében valószínű 14