Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Kardos István: Körtvélyes-Hárskút

kutatás, próbaszondázás mellett döntöttünk. 1980 augusztusában a rozsnyói Járási Műemlékvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség (OSPS OP) munkatársaival: Dusán Demko igazgatóval, Edita Kušnierová művészettörténésszel, Székely László szobrász restaurátorral, Tököly Gábor régészszel, Miliczky József műépítész mérnökkel, Fábián István fotodokumentátorral és a mérési vizsgálatokat végző társaimmal hozzáfogtunk a munkához. Hamar bebizonyosodott, hogy föltételezésünk nem volt alaptalan. Már a vizsgálat első szakaszában, a falkutatás során feltártuk az eredeti polikróm ajtónyílást a hajó déli homlokzatán s ennek két oldalán, szabályos elhelyezésben — a későbbi durva ablaknyílásokat metszve — az eredeti, kecses gótikus ablakokat is. A templombelső vakolatvizsgálatai is sejtéseinket igazolták: a nyugati falnak majdnem a felén (vagyis a későbbi felújítási-átépítési munkálatokkal nem sértett részen) az eredeti gótikus vakolaton falfestményeket találtunk. Úgyszintén freskófragmentumokat tártunk fel az északi fal vakolatán. A templombelső déli falán, ugyanazon az eredeti vakolatrétegen különböző korokból származó latin nyelvű vésett, rövidítésekben fogalmazott feliratokat is találtunk, s ezeken kívül még több, felújításokra és építőmesterekre utaló vésett és festett jelzetet is. Az épületszerkezeti vizsgálat eredményei közül a nyugati falon talált aránytalanul nagy, félköiíves portálszerű nyílás volt a legmegdöbbentőbb, amelynek funkcióját mindmáig nem tudjuk értelmezni. A szentélyről egyértelműen bebizonyosodott, hogy alapjaiban is újabb keletű. A továbbiakban munkánk a környék terepvizsgálatára irányult. Tekintettel arra, hogy a helyi lakosság szájhagyománya szerint „huszita templomról" van szó, nem tarthattuk kizártnak valamiféle fortifikációs építmény (pl. védősánc, kőfal stb.) egykori meglétét. Ezért régészeti ásatásokra került sor a kápolna környékén. Es néhány napon belül, nagy meglepetésünkre, a kápolna déli homlokzatától mintegy 2—2,5 méternyi távolságra föltártunk egy szakasznyi egy méter szélességű, gondosan épített, forró mésszel kötött kőfalat, illetve annak különböző vertikalitású maradványait. A fal minősége és a kápolnához viszonyított vonulat alapján mindnyájunk számára nyilvánvaló volt, hogy szó sincs a két építmény szerves kapcsolatáról. Ezek után jónak láttuk eddigi vizsgálataink eredményeit megvitatni külső szakemberekkel. Hadd említsem, hogy erre a szakmai konzultációra azért is szükség volt, mert a párhuzamosan folyó levéltári kutatások rendkívül nyugtalanítottak bennünket, hiszen csaknem eredménytelenek voltak. Az első helyszíni konzultáción számos jeles szakember jelen volt, köztük Blanka Puškárová, Milan Togner, Bela Polia professzor, Alexander Ruttkay, Dušan Čaplovič, Adrian Vallášek, Michal Slivka, Füri Klára, Jarmila Bencová és mások. Valamennyiüknek az volt a véleménye, hogy feltétlenül folytatni kell a feltárást, és különös figyelmet kell szentelni a kiásott régi fal mértani alakzatának. Határozott minősítő véleménye nem volt senkinek, mindenki óvatos volt. Amint már emiitettem, a helyszíni kutatásokkal egy időben levéltári kutatás is folyt. Ez később kiterjedt a rozsnyói levéltárak (állami, püspökségi) anyagán túl a Lőcsén, Jászon, Kassán található, illetve hozzáférhető anyagok tanulmányozását a is. Munkánkban szíves segítséget kaptunk néhai Krajcsi Éva jeles levéltárostól, néhai Kovács Gyula, Várközi István, dr. Raška, dr. Spišák és dr. Lágyi tisztelendőktől, akik leginkább az egyházi vonatkozású információk keresésében segítettek. És miután a talált írásbeli anyagot még mindig nem tekinthettük elégségesnek, kapcsolatba léptünk számos 9