Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A gyűjtemények története - Tok Béla: A feudalizmus kori történeti gyűjtemény
nak, a költő ifjúkori barátjának közvetítésével került az ajándékozó, Kovács Lajosné hetényi lakos birtokába (a pohár falára pipázó juhász támaszkodó alakját metszették). 1 1 Ebben az időben Konkoly Thege Miklós ajándékai a következők voltak: acél karperec az 1848/49-es tábornokok, valamint acél rabbilincs a 13 aradi vértanú nevének kezdőbetűivel, továbbá ezüst karperec 7 halálfejből összeállítva, összekötő keresztjén az 1849. évszámmal; egy 1531-ből származó várpuska, sarkantyúk és lőportartó. A további ajándékozók közül Hiszek Nándor (1848-as ágyúgolyó), Kürthy István (tábori látcső), Bangha János (díszített porcelánpipa) és Alapy Gyula (egyegy Bocskai és Rákóczi aranypénz) neve tűnik ki. 1 2 A következő évi gyűjtés legfigyelemreméltóbb tárgyai: különböző céhlevelek, Alapy Gyulától 13 darab papírpénz, holicsi levesestál és egyéb majolikaedények (Grünhut Lajostól vették) és két céhpecsétnyomó. 1 3 Az egyesület 1908—1909. évi gyűjtéséből kiemelkednek a herendi és a bécsi porcelánkészlet, egy középkori szakállas ágyú és az 1848-as szabadságharc-ereklyék. A kisebb szerzemények között találjuk a híres Hofbauer és Lehner vállalkozócég kardajándékát és Dunából előkerült ágyúgolyóit, Takáts Sándor történetíró ezüstpénzeit, egy sodrony páncélingmaradványt és egy délszláv kardot. 1 4 Az 1910—1911. évek ajándékozói között gyakran szerepel Grünhut Lajos komáromi régiségkereskedő neve, akitől több éven keresztül kapott vagy vásárolt tárgyakat az egyesület. Az 1911. évig Grünhut többek között a következő történelmi tárgyakkal gyarapította a gyűjteményt: mozsárágyú, mellvért, török kard, egyéb kardok, pisztolyok, ezüstgyűrűk, elefántcsont legyező, kiállítási aranyérem (Komáromi Ipari és Gazdasági Kiállítás, 1891), rézmozsár törővel, levelesláda oklevelekkel, régi porcelántárgyak, komáromi készítésű óraszerkezet, herendi tányérok és régi cin űrmértékek. Ezekben az években mások is gyarapították a gyűjteményt, köztük pl. Grünfeld Izidor (török mosdóedény), Király József aranyműves (III. Károly idejéből való aranyérem), Holczer István (újkori kardok, kovás pisztolyok), Tóth Kurucz János (vassisak) és a tatai Zichy Frigyesné (2 majolikaserleg). 1 5 A Muzeum Egyesület fennállása idején a gyűjtemény az Esterházy- pavilonban került bemutatásra. 1 6 Az egyesület keretében működő múzeum történeti tárgyakkal való gyarapodásáról elmondható, hogy a növekedés megfelelő ütemű volt, viszont hiányosságként róható fel, hogy bár külön gyűjteményőröket választottak, a bekerült régészeti és történeti tárgyakat mégis együtt, differenciálatlanul tartották a régiségtárban. 1911-ben a gyűjtemény kezelésében változás történt: a megszűnt Muzeum Egyesület jogutódja, a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület (a továbbiakban Jókai Egyesület, 1911—1945) vette át a gyűjtemény kezelését. A Jókai Egyesületben a múzeumi osztály csak egyike volt a létrehozott 4 osztálynak. Továbbra is feladatkörébe tartozott a történelmi emlékek gyűjtése, de ez kisebb hangsúlyt kapott, mint korábban s változatlanul a régészeti emlékekkel együtt helyezték el a régiségtárban. A régiségtár élére 1913-ban Weszelovszky János járási albírót nevezték ki, de ennek az évnek végén helyére már Karle Sándor fiatal gimnáziumi tanár került, akit e beosztásban 1917-ig tudunk nyomon követni. Utána a régiségtár élére nem választottak külön őrt, azzal egy-egy rendezés kapcsán nyilván a múzeum időszaki igazgatója foglalkozott. 1 7 A Jókai Egyesület gyűjteményét az 1913. november 29-én megnyitott új Kultúrpalotában helyezték el, s itt nyílt meg 1914. április 12-én a történeti 79
