Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A gyűjtemények története - Tok Béla: A feudalizmus kori történeti gyűjtemény
rális, Komárom várának parancsnoka 65 éves korában, 1763. február 18-án elhunyt. 3 0 A Rónay-féle gyulamajori gazdaság pedig a banderiális időkből származó magyaros díszlószerszámot ajánlotta fel. 3 1 A Jókai Egyesület idejében gyűjtött történeti tárgyakról nem tudunk pontos kimutatást készíteni, mivel folyamatos, pontos bejegyzésükre és leltárba vételükre nem került sor. A gyűjtemény II. világháború alatti sorsáról csak azt tudjuk, hogy az eredeti helyén, a Kultúrpalota két emeleti termében vészelte át a háborús eseményeket. A felszabadulás után állami kezelésbe került múzeum első vezetője, Mikuláš Dušek 1946-ban kisebb átrendezés után nyitotta meg a gyűjteményt a látogatók előtt. A történeti gyűjtemény átrendezésének folyamata 1954-ben indult meg a gyűjtemény többi részével együtt, megnyitására pedig 1956-ban került sor. 3 2 Az egyesületi keretekben kialakult történeti gyűjtemény felszabadulás utáni mennyiségét nem lehetett pontosan meghatározni, ezért az elsőrendű feladat a megmaradt tárgyak leltárba vétele volt. Erről az első adatunk 1955-ből származik, amikor a múzeum akkori igazgatója, Robert Skákala hozzáfogott a leltározáshoz (ekkor az intézményben történész még nem dolgozott). 1956 júliusáig a történeti gyűjteményből 1419 darab Teudajizmus kori tárgyat vettek leltárba. 3 3 Az első történész 1959-ben Emil Števlík személyében került a múzeumba; távozása után 1961-ben a leltározást Barta Márta történész folytatta, a s munkát 1962-ben fejezték be. 1964-ben Jozef Ország személyében új történész került az intézménybe, de ő a kapitalizmus korszakára szakosította magát. A feudalizmus korával 1968-tól Ginzery Árpád foglalkozott, tevékenységének legnagyobb részét az állandó történeti kiállítás forgatókönyvének elkészítése jelentette. Az állandó kiállítás elkészülte után Ginzery távozott a múzeumból, helyére Tok Béla történész került 1969 decemberében. 1970 szeptemberétől Mácza Mihály belépésével került sor a két történész szakdolgozó munkaterületének körülhatárolására: ennek értelmében Tok Béla a feudalizmus korával •— ezen belül a céhesiparral, a kismesterségekkel, a kézi lőfegyverekkel és a numizmatikával —, míg Mácza Mihály a kapitalizmus korszakán belül vidékünk munkásmozgalmával kezdett foglalkozni. E két történész múzeumba kerülésével megkezdődött a történeti részleg kiépítése és folyamatos fellendítése is. A múzeum történeti gyűjteményének felszabadulás utáni gyarapodásáról az első adat 1950-ből származik, amikor a Szlovák Iparosok Szövetségének Járási Titkársága, miután feloszlatását kimondták, a tulajdonában levő iparos jellegű zászlódíszítő szalagokat, zászlókat és egyéb emlékeket, összesen 35 darab tárgyat letétbe helyezett a múzeumba. 3 4 A gyűjtemény gyarapodása 1955-ben folytatódott: Soós Ödön helybeli gyógyszerész értékes bútordarabokat és étkészleteket hagyott a történeti gyűjteményre. 3 5 A komáromi ácsok temetkezési egyletének hagyatékából 1957-ben került a gyűjteménybe a komáromi ácsok 1718-as céhládája, továbbá különböző céhszabályok, jegyzőkönyvek, segédek névsora 1718-ból, az ácscéh pénztárkönyve, a céhre vonatkozó egyéb könyvek, a temetkezési egylet 3 darab pecsétje, 2 darab fából készült fejsze, aranyérem Mária Terézia idejéből, a temetkezéseknél használt nagyméretű szőnyeg, néhány régi pénz és egy zászlóvégdísz. 3 6 1959-ben az Állami Járási Levéltárba ment át a gyűjteményből 21 darab oklevél, amely még 1921-ben Wertner Mór hagyatékából származott a gyűjteménybe. 3 7 82
