Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve

A gyűjtemények története - Ratimorsky Piroska: A régészeti gyűjtemény

gyűjteménybe.

3

4 Az 1893—1899-es évekből a régészeti tárgyak vásárlásáról nincsenek adataink. A Történeti és Régészeti Egylet gyűjtőterületét az alapszabályzat így határozta meg: ,,A megye és székhelye őskori, római és magyar története és régészetének körébe vágó műrégiségek és források (oklevelek, szakművek) kutatása, megóvása és gyűjtése. "

l

h Az 1886—1899-e s években gyűjtött tárgyak lelőhelyét vizsgálva, 43 lelőhelyet sikerült meghalároznimk, ebből 6 a megye területén kívül esik (Miskolc, Tihany, Fehér megye, Pest megye), 23 lelőhely a Dunától délre fekszik (a mai Magyarország területén), 14 a mai Komáromi járás területén, egy pedig egyenesen a Dunán (Lídia-zátony). A tárgyak 39%-a (2186 darab) Brigetióból származik, 11—14 db Tatáról, Dunaalmásról, Zsemlyéről, Zsitvatőről és Patrôl. A további lelőhelyek 1—9 tárgygyal gazdagították a gyűjteményt. Római kori tárgyak a mai Komáromi járás területéről csak Izsa-Leányvárról kerültek a múzeumba. 1892-ben a régészeti gyűjteménybe összesen 2611 tárgyat tartottak nyilván. Az évenkénti gyarapodást az 1. táblázat szemlélteti. Ebben a gyarapodás időmeghatározásakor az ,,1889-ig" megjelölését is használjuk. A gyűjtemény alakulásának rekonstruálása során ugyanis kiderült, hogy a helyi sajtó és az egylet évkönyvei nem tudósítanak minden új szerzeményről, néhányukat csupán a Kalauz említi, amelyben viszont nincs feltüntetve a szerzés módja és éve. Ezeket a tárgyakat ezért az adományok köze soroltuk. 5 őskori és 579 római kori tárgyról, valamint 131 fémpénzről van szó. Források alapján az 1886—1899 között létrejött régészeti gyűjtemény tárgyainak a 90%-át sikerült meghatározni. Az akkori gyűjtemény tárgyainak számát ma már lehetetlen pontosan megállapítani, mivel a Kalauzban túl általános leírások olvashatók, pl.: „Közép tárló. Telve arezzóiedény töredékkel.. ."

1

6; vagy: „... a bélyeges téglákat még nem lehetett bemutatni a közönségnek, mert rendezésük nincs befejezve."

1,

1 Az 1890-es évekből a régészeti gyűjteményről csak egy adatunk van: 1897-ből, amikor a múzeum gyűjteményét átszállították a Törvényszéki palotába. Ezt követően Gyulai Rudolf gyűjteményőr elköltözött Komáromból, s a gyűjtemény gondozását Weszelovszky János járási albíró vette át.

18 A gyűjtemény további gyarapítását az 1900-ban megújuló egyesület mozdította elő. Az új alapszabályok a gyűjteményőr feladatait így határozták meg: ,,A gyűjteményőr (...) a reábízott gyűjtemény-osztály kezelését leltár felvétele mellett átveszi, a gyűjtemény tárgyait szakszerűen rendezi és gondozza, a működése alatt a gyűjteménybe került tárgyakat a leltárba pótlólag felveszi, minden év végével a felügyelete alatt álló osztály gyarapodásáról jegyzőkönyvet készít, melyet az egyesületi értesítőben leendő közlés és titkári jelentésben a közgyűlés elé terjesztés végett, a titkár által a választmánynak bemutat."

1* A korábbi egylet alapszabályaihoz viszonyítva megváltozott a gyűjteményőr felelőssége is: ,,. . . A gyűjteményőr a leltárilag átvett és időközben bekerült tárgyakért anyagi felelősséggel tartozik. "

2

0 Miután megalakult a múzeum régészeti osztálya, a régészeti gyűjteményt is külön kezdték kezelni. Gyűjtemény őrré Weszelovszky János járási albírót választották, aki 1899-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének meghívására régészeti tanfolyamon vett részt Budapesten.

21 Ezen megismerkedett a régész múzeumi és terepmunkájával, s ásatásokkal is gyarapította a gondjaira bízott gyűjteményt. 69