Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve

A múzeum története - Fehérváry Magda: Az egyesületi keretekben működő múzeum ( 1886-1945)

az egyleti tagoknak meg kellett volna újítaniuk tagságukat, mivel azonban ezt sokan nem tették meg, az elkövetkező években törölték őket a tagok névsorából.

4

0 A tagok számának csökkenése egyben az egylet anyagi fedezetének csökkenését is jelentette. 1890 telén abbamaradtak a tudományosismeretterjesztő előadások, 1893-tól pedig az egyleti évkönyv kiadása is megszűnt. Fokozatosan csökkent a gyűjtemény gyarapodása is, ennek ellenére a gyűjteményben folyó szakmai munka nem szünetelt. Gyulai az évek folyamán nemcsak gyűjtötte a megye történelmi múltjára vonatkozó muzeális tárgyakat, hanem a kor igényeinek megfelelő szakszerűséggel dokumentálta és rendezte is őket, s 1889-ben nyilvános kiállítást is készített belőlük.

4

1 A kiállításhoz Kalauz a komárommegyei és városi történeti-régészeti egylet muzeumában címmel tárlatvezető füzetet adott ki az egylet költségén.

4

2 Az egylet tevékenységében az 1890-es évek elejétől beállt hanyatlást több körülmény váltotta ki, amelyek közül legjelentősebb az önálló egyleti helyiség hiánya volt. Ez már 1887 tavaszán megmutatkozott, amikor szükségessé vált volna az egylet szaporodó gyűjteményének az elhelyezése. Ekkor a református presbiteri gyűlés lehetővé tette, hogy az egylet meglevő gyűjteményét tartalmazó két szekrényt a kollégiumuk nagytermében helyezzék el.

4

3 Természetesen ezzel az egylet helyiséggondja nem oldódott meg, ezért a vezetőség a városi törvényhatóság segítségét kérte az egylet gyűjteményének az elhelyezésében.

4

4 Ennek ellenére 1889-ben még mindig a református kollégium nagytermében található a gyűjtemény, ahol abból nyilvános kiállítás is nyílt.

4

5 Az évek során egyre gazdagodó gyűjtemény mind nagyobb helyet foglalt el a református kollégium nagytermében, ezért az épület tulajdonosa 1890-ben felszólította az egyletet, hogy a gyűjteményének keressen más helyet.

4

6 Az egylet vezetősége az elkövetkező években sem tudott megfelelő helyet biztosítani a gyűjteménynek, így az továbbra is a református kollégiumban maradt,

4

7 s csak 1897-ben került el a református kollégium nagyterméből az újonnan felépült Törvényszéki palota II. emeleti 67. számú helyiségébe.

4

8 Itt az egylet 1897. május l-jén nyitotta meg tagjai számára gyűjteménye második kiállítását.

4

9 A gyűjtemény elhelyezése itt sem volt kielégítő, mert ez a helyiség is szűknek, a bútorok és a tárgyak megfelelő elhelyezésére alkalmatlannak bizonyult, s a látogatók számára is csak nehezen volt hozzáférhető.

5

0 Az egylet fennállása alatt azonban már nem történt változás a gyűjtemény elhelyezésében. Helyiséggondját az egylet önállóan nem tudta megoldani, anyagi helyzete ezt lehetetlenné tette. Pénzvagyona 1000 Ft körül mozgott, ebből 700 Ft alapítványi tőkét kamatozásra a takarékpénztárba tettek. Ezenkívül az egylet a tagsági díjakból és a felolvasásokból jutott bizonyos bevételekhez, évenként átlag 1000 Ft-hoz. A bevételnek minden évben fedeznie kellett az évi kiadásokat (a gyűjtemény gyarapítására kifizetett összegeket, a nyomdai költségeket), mivel az egylet pénzügyi támogatást sem a várostól, sem a megyétől nem kapott.

5

1 Ilyen szűkös anyagi lehetőségek mellett gondot okozott a gyűjtemény gyarapítására kifizetendő összegek előteremtése is, ezért minden alapító tagot megkérdeztek, hogy az alapító tagsági díjukat és annak kamatait érintetlenül hagyják-e, vagy pedig az egylet céljaira — elsősorban muzeális tárgyak vásárlására — felhasználhatók-e.

5

2 Egy alapító tag kivételével mindenki az egylet vezetőségének a belátására bízta 21