Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
Múzeumi közművelődés - Virágh József: Közművelődési tevékenység 19986-1984 között
a Muzeum Egyesület vezetőségét arra az elhatározásra, hogy a Komáromban működő három kulturális intézményt — a Muzeum Egyesületet, a Közművelődési Egyesületet és a Vármegyei Könyvtárat — egy erős intézménynyé vonja össze, s közművelődési programok lebonyolítására is alkalmas épületet emeltessen számára. 1 5 1911-ben létrejött a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület (a továbbiakban: Jókai Egyesület, 1911—1945), 1913ban pedig felépült székháza, a Kultúrpalota is. 1 6 A Jókai Egyesület létrejötte minőségileg újat jelentett a város és a megye közművelődésében. Az egyesületnek — amely megalakulásától kezdve tagja a Dunántúli Közművelődési Egyesületnek — alapszabályai értelmében már Önálló közművelődési osztálya volt; tevékenységi körébe időszaki kiállítások, hangversenyek, irodalmi felolvasások, ismeretterjesztő előadások, emlékestek, színjátszó előadások stb. megszervezése tartozott. 1 7 Az időszaki kiállítások túlnyomó többsége élő képzőművészek alkotásait mutatta be, akadt azonban néhány néprajzi kiállítás is, kézimunka-bemutató, fénykép- és modellkiállítás. 1923. október 17-én alakult meg a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya (a továbbiakban: JESZO), amelynek hét alosztálya volt: kiállítási, múzeumi, állandó művásári, városszépítészeti, művészeti-műipari, vigalmi és propaganda alosztály. Az elkövetkező években, évtizedekben a JESZO irányította a Jókai Egyesület képzőművészeti tevékenységét. Tárlatokat, kiállításokat nemcsak Önállóan, hanem más kulturális intézményekkel, a budapesti Képcsarnokkal, a Matica slovenská helyi szervezetével karöltve is rendezett, és nemcsak a Jókai Egyesület székházában, a Kultúrpalotában, hanem az ország más részein (pl. Kassán és Budapesten) is. A hangversenyeken a zenét szerető és művelő helybelieken kívül igen sok országos, sőt nemzetközi hírű hazai és külföldi előadóművész is szerepelt: Budanovics Mária, a budapesti Operaház énekese (1914), Obermayer József, a drezdai Operaház hegedűművésze (1915), Pfeifer Aladár, a bécsi Volksoper tagja (1915), Pethő Imréné, a; milánói Seal a művésznője (1918), Svärdström Valborg, énekművész (1921), Basilidesz Mária, a budapesti Opera énekesnője (1923), Farkas Márta hegedűművész és Hubay Jenő (1923), Bartók Béla, zeneszerző (1924), a Pozsonyi Szlovák Filharmónia (1924), Zathureczky Ede, hegedűművész (1928), Jeanne Marie Darre, francia zongoraművész (1929), Schmidthauer Lajos, orgonaművész (1930), Schmidt Viktor, karnagy (1931), Mihola Gyula, zeneszerző (1934), a Szlovák Tanítók Énekkara (1937), valamint Komáromi Kacz Endre és B. Janosits József, akik csaknem állandó szereplői és szervezői voltak ezeknek a hangversenyeknek és előadóesteknek. Az I. világháború éveiben a Jókai Egyesület hangversenyeit a vármegyeház nagytermében, illetve a főgimnázium dísztermében tartották. Számos jótékony célú hangversenyt rendeztek a hadirokkantak és a gyermekkonyha javára is. 1915-től 1918-ig több „háborús előadást" tartottak, a háborút és annak értelmetlenségét érintő kérdésekről értekeztek (Bognár Cecil: Háborús lélektani megfigyelések, Selye Hugó: Egy tábori kórház élményei, Pázmány Zoltán: A hadifogság dogmatikája és nemzetközi hatása). A felolvasásoknak, az ismeretterjesztő előadásoknak az irodalomtól a természettudományokig igen bő témakörük volt. Jeles helybeli és országos hírű irodalmárok, gimnáziumi tanárok, természettudósok, orvosok, mérnökök stb. köréből kerültek ki az előadók: Farkas Pál: Korunk eszmeáram.126
