Új mindenes gyűjtemény 5. – A komáromi múzeum száz éve
A gyűjtemények története - Gaál Ida: A néprajzi gyűjtemény
évben (1914) az új szerzemények között 3 darab szövőorsót, 21 darab ezüst mentegombot és 3 pár ezüst ruhakapcsot, 1 darab hímzett párnahuzatot (Komáromszentpéter), valamint 10 darab bábsütőmintát találunk. 1915-ben az új szerzemények nagyobb része ezüstgomb volt (17 db), 1916-ban majolikaedények (Tata), míg az 1917-es évben ezüst mentelánc és egy ismeretlen tárgy került a gyűjteménybe. Az előbbiről szokatlanul pontos leírás maradt ránk: ,,1 komáromi gyártmányú ezüst mentelánc filigrán ezüstrózsákkal, sodronylánccal (255 g)". Bár 1912 után nem maradt fenn szerzeményi napló, valószínűleg létezhetett, mert az említett elismer vényeken hivatkozást találunk a szerzeményi naplóba beírt tárgyak számára vonatkozón is. 1906—1917 között nagyjából követni tudjuk a néprajzi gyűjtemény alakulását (1. tábl., 174. 1.), ám utána egészen a II. világháború végéig csak elvétve maradt ránk egy-egy adat a néprajzi gyűjtemény gyarapodásáról. Feltételezhetünk ugyan bizonyos gyarapodást, de az sokkal kisebb mértékű lehetett, mint az I. világháború előtti években. A levéltárban őrzött muzeális tárgyak vásárlásáról szóló elismervények között akadnak olyanok, amelyek több cserépedény vételéről tudósítanak az 1935—1936-os évekből, mivel azonban az edények közelebbi meghatározása nem maradt ránk, ma már nem tudjuk eldönteni, hogy ezek a tárgyak néprajzi jellegűek voltak-e. 12 Különböző jelentésekben és a közgyűlések jegyzőkönyveiben említést tesznek ugyan arról, hogy a múzeum gyűjteménye gyarapodott, de ezekben a néprajzi tárgyakról semmilyen adat nem található. Abból, hogy ugyanezekben a dokumentumokban aprólékosan felsorolják az egyesület közművelődési tevékenységét, nyilvánvaló, hogy a múzeumi tevékenységnek ebben az időben sokkal kisebb figyelmet szenteltek. A Jókai Egyesület 1936—1937. évi főtitkári jelentéséből kitűnik, hogy a jövőben fokozott figyelmet szeretnének fordítani ,,a szlovenszkói magyar néprajzi tárgyak s emlékek gyűjtésére." 1 3 Egyben leszögezik azt is, hogy ez sokéves terv, s nagy anyagi költségeket igényel. Hogy a gyűjtőteiületet nem csak Komárom környékére értelmezték, bizonyítja az is, hogy 1937ben Szombathy Viktor, a múzeum új igazgatója 2 darab pruszlikot vásárolt a néprajzi gyűjtemény számára Nyitragerencsérről. 1 4 Ugyanebben az évben a múzeum vezetősége felhívással fordult a helyi újság olvasóihoz, hogy néprajzi tárgyak ajándékozásával is támogassák a múzeumi gyűjtemény gyarapodását. 1 5 A Jókai Egyesület vezetősége 1937-ben felkérte Manga János ógyallai tanítót, hogy állítsa össze a kisalföldi ősi zeneszerszámok gyűjteményét. 16 Manga János már végzett hasonló gyűjtést a budapesti Néprajzi Múzeum megbízásából, és tapasztalt szakembernek számított. A komáromi múzeum részére sok népi hangszert gyűjtött össze, amelyek tudományos értékét azzal is növelte, hogy minden hangszerről fonográífelvételt is készített, több értékes népi dallamot rögzítve. 1 7 Sajnos, ezek a feljátszások nem maradtak meg a múzeum gyűjteményében. Nem tudunk a sorsáról annak a martosi kézimunka-gyűjteménynek sem, amelyet Takács Olga martosi tanítónő ajándékozott a múzeumnak. 1 8 Komárom Magyarországhoz való csatolása utáni időkből nincsen semmilyen adatunk a néprajzi gyűjteményről, annyit azonban sejthetünk, hogy a II. világháború pusztító évei bizonyára nem kedveztek fejlődésének. A múzeum néprajzi gyűjteményével a látogatók először az Esterházypavilon termeiben, majd az algimnázium elemi iskolai osztályában ismer95
