Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Liszka József: Újabb régészeti adatok Érsekújvár környékének kora középkori településtörténetéhez
A Nyitra és a Zsitva folyók alsó szakasza, a mai Érsekújvár környéke a természetföldrajzi adottságokból következő stratégiai jelentőségénél fogva már az őskortól kezdve fontos szálláshelye volt a vidékünkön megtelepülő népeknek. E mocsarakkal, árterületekkel, kisebb-nagyobb szigetekkel, berkekkel tarkított területen két fontos kereskedelmi út keresztezte egymást. Ezek többé-kevésbé pontos vonalát a történeti forrásokból 1 és az egyes régészeti jelenségek elterjedéséből 2 egyaránt ismerjük. Nem valószínű ugyan, hogy az újabb adatok lényegesen módosítanák mára kialakult ismereteinket, ám az alább bemutatásra kerülő leletegyüttesek jelentőségének jobb megértése érdekében mégsem lesz haszontalan röviden áttekinteni a kora középkori helyzetképet. A szemléletesség kedvéért Szőke Béla térképének felhasználásával 3 elkészítettem a környék legfontosabb lelőhelyeinek helyszínrajzát. Mondandóm során ennek a térképnek 1-től 19-ig megszámozott régészeti lelőhelyeire utalok majd (1. kép). Az egyik, az őskortól használatos út, a Magna Via, amely a KözelKeletet kötötte össze Nyugat- és Észak-Európával, Esztergom felől indulva Udvardnál érte el a Nyitra—Zsitva mocsaras árterületét (16. lelőhely). 4 Az itteni gázlókon, hídsorokon átjutva Nyárhídnál (12. lelőhely) 5 ért el egy magasabb fekvésű löszpadra, amelyen aztán továbbhaladt Sempte, Szered, Nagyszombat és Holies érintésével nyugat— északnyugat felé. Udvardnak és Nyárhídnak tehát fontos hídfő, s ezzel együtt vámszedő szerepe volt az útszakasz ezen részén. 6 Egy másik, nem kevésbé jelentős útvonal Zsitvatőnél lépte át a Dunát, majd a mai Bajcs érintésével az Árpád-kori Léken (10. lelőhely) keresztül, szintén Nyárhíd mellett elhaladva a Nyitra völgyében tartott északnak. Mindezekből adódik persze, hogy az ilyen fontos ellenőrzési pontok környékén évszázadok, évezredek alatt számos település, temető alakult ki, s ezek — régészeti kutatások segítségével — a korszak emberének mindennapjairól is vallanak. E terület régészeti jelentőségéről már Stefan Janšák, a századunk első felében kialakuló szlovák régészettudomány nagy alakja is többször írt. 7 1935—1945 között az Érsekújvári Városi Múzeum munkatársaként Szőke Béla, a később európai hírűvé váló magyar koraközépkor-kutató rengeteget tett a vidék archeológiai feltérképezéséért. 8 A második világháború után a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete szakembereinek köszönhetően jó néhány fontos kora középkori temető lett feltárva. 9 A korszak településeit e környéken viszont csak foghíjasan ismerjük. 1 0 A továbbiakban az Érsekújvári Járási Múzeum keretei közt zajló régészeti topográfiai munkálatoknak a X—XI. századra vonatkozó első eredményeit adom közre. A felszíni gyűjtésekkel egybekötött terepbejárások, valamint a kisebb leletmentő és hitelesítő ásatások eredményeinek közzététele során eltekintek a szakirodalomban szokásos aprólékos, részletekbe menő tárgyleírásoktól. Elegendőnek vélem a leletek rajzaihoz, illetve fényképeihez azon fontos információk közlését, amelyek az illusztrációk alapján nem állapíthatók meg. Azonos vagy nagyjából azonos tárgycsoportok esetében csak egy rajzot közlök azzal, hogy megjegyzem, hány darab került elő belőle. Egy-egy sír leírása után összesítve utalok a belőle előkerült leletanyag 8
