Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
felölelő nagy alkotása. 2 4 A korábbi világképektől és leírásoktól lényegesen különbözik. Különösen azzal tűnik ki, hogy a gömb alakú Föld felszínét bizonyos eljárással síkba vetítette, melyben szélességi és hosszúsági fokok segítségével matematikai úton fejezte ki az ábrázolni kívánt dolgok helyzetét. Történettudományunk mindmáig nem aknázta ki e nagy mű hihetetlen értékű adattárát. Történetíróink ugyanis remekül értenek a régi írások olvasásához és értékeléséhez, de legkevésbé a matematikai térképészet számokkal kifejezett közléseinek elemzéséhez. Ezért, hogy mulasztásukat elkendőzzék, századok óta ismételgetik a Geographus Incomparabilis — a „Páratlan Geográfus" •—, Fra Mauro 1459-ben tett kevély kijelentését: „Nem hiszek Ptolemaiosban." 2 5 Arról persze már nem emlékeznek meg, hogy Fra Mauro világtérképe a nagy ünneplés ellenére rövid életűnek bizonyult. Ezzel természetesen nem akarjuk elvitatni Fra Mauro érdemeit, sem Ptolemaios tévedéseit. Ptolemaios védelmében viszont kijelenthetjük: senki se ítélkezzen olyan ügyben, amihez nem ért! Esetünkben a történelmi térképekről van szó. Számos történész és természettudós még azért is elmarasztalta Ptolemaiost, mert a múltról kialakított feltevéseinek keretében nem tudott mit kezdeni a maga koráról szóló Ptolemaios adataival. A/ Mit tudunk meg Ptolemaiostól a Bécsi-erdő és a Visegrádi-szoros közt folyó Duna-szakaszról és környékéről? Ptolemaios Európájának — amely abban az időben a Tanais nevet viselő Don folyónál ért véget — jobban ismert részeit a kevésbé ismertektől kelet felé a Rajna, észak felé a Duna határolta. Geográfiájában az országhatárokat, a tengerbe vagy az említett két folyóba ömlő más folyók torkolatait, esetenként azok forrását, a jelentősebb vagy a folyók mentén fekvő kisebb településeket, a nagy hegységek kezdő és záró hegyeinek helyzetét pontos szélességi és hosszúsági adatokkal határozta meg. A minket érdeklő Duna-szakasz két oldalát Geográfiájának II. könyvében két helyen írta le. Először a X. fejezetben Nagy-Germánia dunai határvidékének keretében. Másodszor pedig Felső- és AlsóPannonia leírásában a XIV. és XV. fejezetben. Tudnunk kell, hogy az I. század közepén létrehozott egységes Pannónia tartományt egy emberöltővel Ptolemaios Geográfiájának megírása előtt Trajanus császár osztotta ketté 107-ben. Ptolemaios mindkét említett helyen külön figyelmet szentelt a Duna folyó jellegzetességeit kiemelő kanyarulatok és folyótorkolatok rögzítésének. A Duna forrásvidékétől a Duna-kanyarig terjedő szakaszt Nagy-Germánia, majd folytatólagosan a Száva torkolatáig vonuló részét pedig Alsó-Pannonia ismertetésében írta le. Ptolemaios semmilyen más folyónak nem szentelt akkora figyelmet, mint a Dunának. Ezt nyilván az a körülmény határozta meg, hogy művének megírása idején az a Birodalom leginkább veszélyeztetett határvonalát jelentette. Csupán összehasonlításként említjük, hogy amíg az 1360 km hosszú Rajna folyót mindössze három helyen említette és csak két helyen határozta meg, hosszúsági és szélességi fokokkal, ugyanakkor 68
