Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig

Ha csupán egyetlen pillantást vetünk a Csallóköz sziget mai vízrajzi viszonyait tükröző történeti térképek bármelyikére, azonnal szemünkbe tűnik a régi megyék közigazgatási határainak és a- mai vízrajzi helyzetnek számos ellentmondása. A sziget mai területén három vármegye — Pozsony, Komárom és Győr — osztozott. Miért került hát ezek közös határa szinte a sziget szívébe, éppen Bős és Nagymegyer vidékére? Talán a vármegyék kialakulásának korában a vízrajzi helyzetkép más lett volna, mint napjainkban? Eltekintve attól, hogy a Csallóköz történeti vízrajzát eddig egységesen még senki sem dolgozta fel, a sziget középkori vízrajzi képének a maitól eltérő, sőt vele szöges ellentétben álló jellege mindössze néhány utalás szintjéig jutott el. Emanuel Simeknek, a prágai Károly Egyetem professzorának a csallóközi fő Duna-meder ókori helyzetével kapcsolatos 1930-ban napvilágot látott mariginális felismeréseiről már régebben szót ejtettünk.

1 A mai Nagy-Duna keletkezési idejének és körülményeinek tisztázatlan volta a csallóközi Duna-ágak újkor eleji története kapcsán is felmerül. Neves történészünk, Takáts Sándor, az MTA tagja már 1900-ban felvetette a kérdést: „Szinte érthetetlen dolog, mi lehetett az oka annak, hogy ... a Dunának középső, vagyis a mai főágán nem jártak hajók. A XVI. és XVII. században soha szó sincs arról, hogy Pozsony és Komárom között a középső Duna-ágon hajókáztak volna."

2 Azt kell tehát feltárnunk, hogy Pozsony és Komárom közt mikor és hol, hány és milyen vízbőségű Duna-ág folyott, illetve hogyan alakult ugyanitt a Duna fő folyásának helyzete. Vizsgálódásunknak főként azt a korszakot kell felölelnie, amely egyaránt kívül esik a földünk felszínének alakulásával foglalkozó geomorfológia és a gyakorlati vízrajzi kutatások érdeklődési köréből. Ennek a korszaknak alsó határa a történelmi kor hajnala, amely az első írott emlékek felbukkanásával kezdődik, esetünkben az időszámításunkat megelőző két évtizedben. Vizsgálódásaink felső határa pedig a XVIII. század. Ezt a közel két évezredet felölelő időszakot témánk időhatárainak megfelelően két részben fogjuk tárgyalni. Az alábbiakban a XIII. század végéig terjedő vízrajzi történetről lesz szó. A fennmaradó öt évszázad nagy változásokban bővelkedő korát arra alkalmasabb helyen vázoljuk fel.

3 1. A Dévényi-kapu és a Visegrádi-szoros közt folyó Duna-szakasz feltűnése az írott forrásokban A Duna ó- és kora középkori említéseinek bő sorozatát csaknem száz évvel ezelőtt — 1882-ben — Ortvay Tivadar foglalta össze.

4 Ámbár a görög mitológia egyik nagy alakja, Herkules a rege szerint az Isternek nevezett Duna forrásától hozta az olimpiai győztesek számára az olajfakoszorút, tudjuk, hogy az antik görög világ a Duna forrásvidékét nem ismerte. Ortvay nagy szorgalommal összegyűjtött gazdag felsorolásából egy fontos elem — az említések közelebbi földrajzi helyhez kötése — azonban elmaradt. Ha az időszámításunk kezdetéig ilyen szempontból vizsgáljuk meg a Duna görög és latin szövegekben található említéseit, akkor tapasztalhatjuk, hogy azok csak a Duna alsó 64