Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Liszka József: Újabb régészeti adatok Érsekújvár környékének kora középkori településtörténetéhez

bizonnyal bőrmaradvány nyoma volt látható. Itt is kérdéses, vajon a díszek csupán a bőrszíjra erősítve kerültek-e a nyakba, vagy a szíj csupán amolyan alátétül szolgált a ruhanyakra erősítés során? A fentebb tárgyalt ruhaveretek a honfoglaló magyarsággal jelentek meg a Kárpát-medencében/

1

0 viselésük divatja inkább a X. század második felétől vált általánossá, és talán a XI. század második feléig is eltarthatott.

4

1 Szőke Béla megfigyelése szerint a csüngős ruhadíszek S végű karikákkal együtt nem fordulnak elő. A pödrött végű karikával való előfordulás viszont bizonyítható.

4

2 Ezt szimői temetőnk anyaga is alátámasztja. Az is igaz viszont, hogy az azóta publikált marcelházi és bátorkeszi temetőkben megtalálható az előző két lelettípus együtt is,

4

3 ami inkább az ezüst ruhaveretek továbbéléséhez szolgáltat adalékot, s nem megjelenésük időpontjához. A viselethez tartoznak a szimő—gúg-pusztai 1. sírból előkerült öntött bronzgombok. Két típusát különböztethetjük meg: tömör, gomba alakú füles gomb (7.: 13., 14. kép) és valamivel nagyobb, belül üreges, két félgömbből összeforrasztott füles gomb (7.: 9. kép). Mindkét típus használata az egész X. század folyamán és a XI. század elején kimutatható.

4

4 Szintén a női viselet részének tekinthető a szimő—gúg-pusztai 1. sírból előkerült hegyesedő végű bronz karperec (7.: 10. kép). A honfoglalás kori magyar nők viseletének jellegzetes darabja ez a típus, s általában kettesével fordul elő.

4

5 Eredeti funkciója tán nem is a kar díszítése, hanem a ruha bő ujjának összefogása volt.

4

6 Viselésének divatja a honfoglalástól a XI. század elejéig kimutatható.

4

7 A kézen viselt ékszerek csoportjába tartoznak még a gyűrűk. Temetőinkből összesen 6 darab került elő (Szimő—Gúg-puszta: 2., 3., 5. sír és Érsekújvár—Hármashatár-hegy: 9., 11. sír). Ezek közül csak három esetében volt megfigyelhető a viselet módja: mindhárom esetben a jobb kéz valamelyik ujján (gyűrűs- vagy középső ujj) hordták. Formailag három csoportba sorolhatók: hármas bordázattal díszített, nyitott pántgyűrű (7.: 7. kép), durva bronzhuzalból készült, nyitott gyűrű (7.: 5., 8.; 9.: 8., 9. kép) és rovátkolással díszített zárt karikagyűrű (9.: 11. kép). Viseletük divatja a XI. század eleje és a XII. század közé tehető.

4

8 A férfiviseletnek csak vajmi kevés nyomára akadtunk temetőinkben. Az egyik a szimő—gúg-pusztai 6. sírból előkerült bronz övcsat (7.: 12. kép), a másik pedig két palmettás ezüst övveret az udvardi temetőből (9.: 15., 16. kép). Mindhárom darab a honfoglaló magyarság emlékanyaga tipikus darabjának tekinthető.

4

9 A leletanyag értékeléséből hátravan még a sírokban elhelyezett lószerszámok, fegyverek és egyéb használati eszközök számbavétele. Lószerszám csak az udvardi temetőből került elő, mégpedig 4 körte alakú vaskengyel (10.: 2—5.; 13.: 6., 7. kép), egy oldalkarikás vaszabla töredéke (11.: 1. kép), valamint egy bizonytalan rendeltetésű (zabla oldalkarikája?) vaskarika (11.: 4. kép). Kengyelleleteink a honfoglaló magyar formák leggyakoribb variánsai közé tartoznak, és az Alexander Ruttkay által készített tipológiai sor IV:2g variánsának felelnek meg.

5

0 Az Udvardon előkerült vasszablyát (11.: 3. kép) szintén a honfoglaló magyarság jellegzetes emlékének tekinthetjük, használata 25