Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Liszka József: Újabb régészeti adatok Érsekújvár környékének kora középkori településtörténetéhez
A LELETANYAG ELEMZÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE A temetőinkből előkerült leletanyag döntő hányada viseleti elemnek tekinthető, tehát a sírokban való előfordulásuk nincs közvetlen kapcsolatban a temetési rítussal. Ez alól csupán az udvardi temető lószerszám- és fegyveranyaga, valamint a szimői vaskések és a csont íj merevítő a kivétel. Kerámia egyik temetőből sem került elő. 2 5 A fej ékszerei közé sorolandó haj karikáknak lelőhelyeinken három típusa ismeretes. Bronzból készült, egyszerű, nyitott hajkarika összesen 4 sírból került elő (Szimő—Gúg-puszta: 2. és Érsekújvár— Hármashatár-hegy: 2., 3., 11. sír). Ezek a bronzhuzalból készült, egyszerű, díszítetlen ékszerek a honfoglalás korának legkedveltebb magyar ékszerei közé tartoztak (9.: 10., 12—14. kép). Funkciójuk vitatott: egyesek szerint a hajfonatok összetartására szolgáltak, mások szerint viszont függőként viselték őket. 2 6 Sírjainkban egyesével fordulnak elő, három esetben a fej mellett, egyszer viszont a bal csukló tájékán. 27 Egy sírban (Szimő—Gúg-puszta: 6. sír) ezüsthuzalból készült, 2 db pödrött végű karika volt (8.: 9., 10. kép). A fej két oldalán, a fülek tájékáról kerültek elő, tehát feltételezhető, hogy függőként viselték őket. Szőke Béla az S végű karikák közvetlen előfutárának tekinti ezt az ékszertípust, és megjelenését a X. század harmadik negyedére, megszűnését pedig a XI. század elejére helyezi. 2 8 S végű karika csupán az érsekújvári temetőben fordult elő, összesen 7 darab (4., 7., 14. és 15. sír). Két nagyobb példány felnőttsírokból (9.: 5. és 7. kép), a kicsi, masszívabb példányok pedig egy-egy gyermeksírból ismeretesek (9.:1—4. és 6. kép). A 14. sírban a koponya jobb oldalán, szorosan egymáshoz tapadva 4 darab bronzkarika volt. Minden bizonnyal eredetileg a hajfonatok összefogására szolgáltak. Az S végű karikák eredetéről igen régóta vitatkoznak a kutatók. Ha a polémiát egyértelműen még nem lehet is lezárni, annyi mindenképpen megállapítható, hogy ezen ékszertípus viselésének divatja nem köthető egy etnikumhoz. Szőke Béla szerint az egyszerű S végű hajkarika a X. század második felében alakult ki a Kárpát-medencében, és egészen a XIV. századig maradt divatban. 2 9 Egyik sírunkban (7. sír) bordázottJ S végű karika volt (9.: 7. kép). Ennek az ékszertípusnak az eredete a Kárpátoktól északra keresendő. Területeinken (elsősorban I. László és Kálmán királyok pénzei alapján) a XI. század második felétől a XII. század első feléig datálhatjuk. 3 0 A nyak ékszerei között a különféle gyöngyöket, kaurikagylókat és átfúrt állatcsontocskákat vehetjük számba. Ilyen jellegű leletek csupán a szimő—gúg-pusztai 1. sírból, valamint az érsékújvári temető területéről szórványként kerültek elő. A kormeghatározás szempontjából a legjelentősebb az a — sajnos, szórványként előkerült — fekete színű, egymást keresztező 1 berakott fehér vonalakkal és színes rozettákkal díszített üvegpaszta gyöngy (9.: 17.; 13.: 5. kép), amelynek előfordulása a X. század első két harmada és a XI. század eleje közé tehető. 31 Hasonló típusú, de kisebb méretű példányok egyszerű darabokkal vegyesen a szimői sírból is előkerültek (8.:1—5., 14., 15. kép). Ebből a sírból került elő az a kocka alakú, két oldalról is átfúrt borostyán 20
