Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Tok Béla: Komárom kereskedelme a 16.-18. században
egészen a Balti-tengerig. A Kelet felé irányuló kereskedelem Szeben és Brassó érintésével folyt. A külkereskedelem szempontjából a Duna lett volna a legbecsesebb útvonal, ha ebben nemi gátolja Bécs árumegállító joga. Mivel a Nyugat felé kereskedők csak Bécsig mehettek, a folyó csak a belső forgalmat szolgálhatta, olyan központokkal, mint Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom és Buda. A német kereskedők, ha áruikat Magyarországra akarták hozni, Ausztria területére lépve kötelesek voltak Bécsbe menni, s holmijukat a bécsi kereskedőknek eladni. Magyarország úgy akart a bajokon segíteni, hogy Bécset megkerülő kereskedelmi utakat keresett (ezért hívták össze a visegrádi kongreszszust 1335-ben, amelyen a magyar, a lengyel és a cseh király megegyezett az új, királyi védelemben részesülő s a jogtalan vámoktól mentesített útvonalakban), néhány városnak szintén árumegállító jogot adományozott (Győrnek, majd később Pozsonynak és Sopronnak), és új kereskedelmi szerződéseket kötött. Károly Róbert király (1307— 1342) már 1310-ben szabad közlekedési jogot ad Velencének (amellyel már I. István idejében is kereskedett az ország), 1316-ban a Balkán felől jövő összes kereskedőnek, 1318-ban pedig a bécsieknek ad engedélyt a vízi és szárazföldi utakon folytatott kereskedésre. Jöhettek a prágai kereskedők is, akik főképpen strigaui és görlitzi posztót, valamint drága bőröket hoztak be az országba. 5 A külkereskedelmi forgalom után a királyi kincstár javára vámot szedtek. A Nyugat felé irányuló forgalomnál ez az; áru értékének harmincadát, a Balkán felé tartó termékeknél pedig huszadát tette ki. 6 A vámszedés azonban a városoknak és a földesuraknak is jó jövedelmi forrást jelentett. A vásárvámokon kívül szedték a városi kapuvámot, a híd- és kompvámot, sőt a szárazvámot is (gondoljunk csak a pozsonyi Szárazvámra, a mostani Suché Mýtora), ez utóbbit 1351-ben törölték el. 7 A kereskedésre a sok vámon kívül kedvezőtlenül hatott a forgalomban levő sokféle pénznem is 8 (ezért is volt szükség az 1323. évi pénzreformra, valamint az 1330-as évek közepén veretett aranyforintra és az ezüst váltópénzre), továbbá a mértékek nem egységes, majdnem minden városban különböző használata. A szállítás viszont elfogadható volt, benne a vízi járműveken kívül a fogatos szekerek játszották a főszerepet (Komáromban a szekérrel fuvarozókat szekeres gazdáknak nevezték). A városok kereskedelmi fejlődését azzal akarták segíteni az uralkodók, hogy egyes vármegyéknek vámmentességet adományoztak (így pl. 1291-ben III. Endre Pozsony vármegyének, amit Károly Róbert 1328-ban az egész országra kiterjesztett). 9 Amikor Károly Róbert 1331-ben Komáromnak szabadalmakat adott, hangsúlyozta, hogy „a komáromiak mindenütt az országban, vízen és szárazon, szabadon és akadálytalanul] mehessenek minden portékájukkal". 1 0 A szabadalmakat, illetve a vámmentességet azonban az adó- és vámszedők nem mindig ismerték el, a lakosok tehát kénytelenek voltak azokat minden uralkodóval újra megerősíttetni. 1 1 Bár a céhrendszer hazánkban már a 14. század végétől fejlődésnek indult, növekedett a kézművesek száma, a magyar városfejlődés, iparosodás és a városi lélekszám még a 15. században is elmaradt a nyu171
