Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig

család közt 1374-től 1519-ig folyó, tulajdonképpen soha be nem fejezett perre. Az apátság az 1075-i adománylevél alapján úgy vélte, hogy földje Kolozsnémánál érte el a Dunát. Ennek a téves, , perbe csalogató feltevésnek nyilván ugyanaz volt az alapja, amit IV. Béla király helyettes országbírája, Miklós már 1238-ban megállapított: az 1075-i oklevélben „ama föld (ti. a Szántó falué) határjelei avagy szélei nincsenek világosan kifejezve", azaz: „... mete aut termini illius terre non exprimebantur evidenter.. — MES. I. 332. Ha ugyanis az adománylevél a Dunán kívül egyéb határjeleket is felsorolt volna, akkor háromszáz év múltán bizonyára nem került volna sor az említett perre. 161 A Pályázóköz rövid történeti ismertetését Boldogfa c. id. monográfiánk 115—119. lapján tárgyaljuk. 162 1430: „Belderduna, alio nomine (más néven) Nagherduna" — HO. I. 324—25. és Smilauer V.: Vodopis... 293. A Beld-ér (vagy Buldur) két ágra szakadva tért vissza a Csallóba: Nagybeld-ér nevű ága Vásárút határában, a Kisbeld-ér pedig, amelyet Hajósútnak is neveztek, Nyárasd határában — 1517: „ubi Danubius Nagbelder caderet in ipsum maius flumen danubij... abhinc venisset ad locum Kysbewlder, sive hayoswth dictum..." — Knauz N.: A pozsonyi káptalan és a szentgyörgyi grófok. MS. III. 1865, 184. 163 A pozsonyi szigetvilágot három fő csoportra bonthatjuk: a nyugati, a déli és a keleti csoportra. A nyugati csoport fő képviselője a mai Városliget (az új — SZNF — és a régi híd köze) alatt fekvő terület. Ennek legterjedelmesebb része a XIX. századi Ligetfalu területét övező Engerau-sziget volt. Az egykori déli szigetvilág területét az 1615 után kialakuló mai Nagy-Duna medre osztja ketté. Ezt a csoportot ma már nem létező szigetek alkották. Ezeket a mai Duna-meder két partja szerint soroljuk fel. A jobb parton: Nagy- és Kis-, vagyis Grosser és Kleiner Brenner, a bal parton: Stadtgrund, Habern, Alte Burgerau (Öliget). A keleti szigetvilágot a hajdani Grössling (a Duna utca és a Miletič utca közt), a Kleine Burgerau és a Mühlau (a kikötő, Főrév és a Slovnaft olajfinomító üzem közt) szigetek alkották. A Duna középkori déli ága e szigetvilág vizeiből folyt össze Óliget- és Farkastorok-szigetek déli csúcsánál (Alte Burgerau és Wolf str issel). 164 A helyi jellegű kis szétágazásokat itt nem tárgyaljuk, csupán a több falu határán átfolyó nagyobb ágakat. 165 A Wartling lényegében a mai Kis-Duna Vereknyéig terjedő, szabályozás előtti kezdő szakaszával azonos Duna-ág volt. Eredeti kiszakadásának helye a mai Kis-Duna kifolyását szabályozó zsilip felett mintegy 250 méterre volt. A középkorban a pozsonyi szigetvilág területén egészen 1615-ig a mai Nagy-Duna-meder helyén csak a kis vízfolyások voltak, melyek a három Brenner, a Habern és az Alte Burgerau (Öliget) szigetek Összefutó csúcsainál (a mai Kis-Duna-zsilippel szemben) találkoztak. Találkozásuk helyén két nagyobb meder keletkezett: a keleti irányba haladó Wartling és az ismeretlen nevű déli irányú 119