Új mindenes gyűjtemény 4. 1985

Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig

torkolatának maradványa. — Füss falu északi része a XIII. században a komáromi váré, déli része pedig a Pannonhalmi apátságé volt. Ebbe az apátsági birtokba olvadt be az 1172-ben adományozott csicsói birtokrész, továbbá a Ronka, Ásványtő és Erecs néven szereplő többi itteni apátsági birtok. Ezt a PRT. nagy tudású szerzője jó térképek hiányában nem ismerhette fel. 134 „... ipsum locum Farktanya in alio loco, aquamque eiusdem loci non Danubii, sed Chelez inibi appellari... nec ipsum locum piscature in alio loco indicare, nec ipsam aquam Chelez esse comprobare valuissent..." — PRT. II. 609. 135 Ezen a helyen merül fel a Csallóköz déli vízhálózata és a Lajta folyó kapcsolatának kérdése. Sajnos, ezt az érdekes kérdést Nagy Károly korában oklevelek híján nem vizsgálhatjuk. A középkor végén a Duna csallóközi szakasza három helyen kapcsolódott össze a Lajtával: 1. Az ún. Győri-ágon keresztül, amelyet az 1681. évi 21. Te. értelmében elzártak. Ez a viszonylag kis vízbőségű ág Engerau és Alte Burgerau szigetek közt hagyta el a pozsonyi szigetvilágot, és Hegyeshalom, illetve Paprét közt csatlakozott a Lajtához. 2. Az ún. Mosoni-Dunán keresztül, amely Gútorral szemben szakadt ki a Duna valamelyik ágából, és az egykor még különálló Moson és Magyaróvár közt egyesült a Lajtával. 3. Végül a mai Darnózseli alatt a Csiliz egy kisebb oldalága szintén a Lajtába ömlött. Ezek ismeretében a legtermészetesebb feltevés az lenne, hogy a Lajta és a Duna kapcsolata ősidőktől fogva megvolt. Kétségeink mégis azonnal felébrednek, ha a XI. században már meglévő Moson és Győr megye történelmi határainak északi vonalát vizsgáljuk. Ezek — mint arról már szó esett — világosan a Csiliz medrét követték. Még világosabban aláhúzza ezt az esztergomi érseki egyházmegye 1000 körül megállapított határvonala, amely csak Hédervára alatt érte el a Lajtát. Ezek a körülmények azt bizonyítják, hogy a felsorolt vízfolyások, ha egyáltalán megvoltak, nagyon jelentéktelenek voltak. Továbbá az oklevelek és mérnöki jelentések sora igazolja, hogy a Csallóköz déli oldalát kialakító Duna-ágak csupán a XV. század alatt kezdtek erősödni, s a főszerepet csupán a XVII. században kezdték elnyerni. Ez az igazolható folyamat arra utal, hogy minél távolabbi múlt felé haladunk, a Dunát és a Lajtát összekötő három folyás annál kisebb súlyú. Megjegyezzük, hogy a Duna vizének dél felé való eltolódása többek közt a Föld forgásából eredő centrifugális erőhatás eredménye. Ez a hatás annál szembeötlőbben érvényesült, mennél kevesebb feltöltési munkát kellett végeznie a Dunának a Csallóköz térségében. Nagy Károly korában tehát a három említett vízfolyás léte joggal megkérdőjelezhető, illetve, ha mégis meglettek volna, akkor könnyen átgázolható vizek voltak. 136 Lásd a 73. skk. lapokon. 137 A Csallóra nézve lásd a 4. alfejezet B/ és C/ pontját, a Vágközre nézve pedig uo. a 82. skk. lapokat. 116