Új mindenes gyűjtemény 4. 1985
Püspöki Nagy Péter: A Csallóoköz vízrajzi képének története Strabó Geógraphikájától IV. Béla király koráig
vidékét kezdetben nem is érintő folyásirányát itt tárgyalhatnánk. Ez a téma azonban az emberi társadalom történetét megelőző általános földtörténet keretébe tartozik. 17 3 Minket itt a földtörténetnek csak az a kora érdekel, amelyet a földtannal foglalkozó szakemberek görög szóval holocén kornak neveznek. Ez az elnevezés egészen új korszakot jelent, vagyis a földtörténet jelenkorát. Földtörténetünk jelenkora azonban nem mérhető a történelmi kor időmértékével, még annak ellenére sem, hogy az ősember már a holocént megelőző pleisztocén korban élt. Ez a kifejezés is görög szóból, a gyakoriságot jelentő pleisztosz szóból ered. Tulaj dónkképpen találó utalás az említett kor eljegesedett és jégmentes szakaszainak többszöri váltakozására. Földünk negyedkorának kezdetét félmillió éves türelmi határokkal másfél millió évben szoktuk meghatározni. A negyedkor években kifejezhető zömét azonban az időszak első korszaka, a pleisztocén foglalja el. A minket érdeklő holocén sem egészen egységes. A földtörténet művelői két szintet különböztetnek meg benne: a régibb és az újabb üledékek rétegét, amit vagy ó- és újalluviumnak, vagy pedig ó- és újholocénnak szokás nevezni. A holocén korszakai a földtörténet korábbi korszakaihoz viszonyítva számunkra már sokkal közelebbiek, különösen azért, mert az óholocén az emberiség újkőkorszaki (i. e. 5000—1900) és bronzkori (i. e. 1900— 700) történeti korát, az új holocén pedig a vaskortól (i. e. 700—300) kezdődő és napjainkig terjedő történelmi kort jelenti. Ezek után már feltehetjük a legfontosabb kérdést: a Csallóköz fentebb feltárt újholocén kori, i. sz. II. századtól a XIII. századig felvázolt vízrajzi történetét támogatja-e a felszínalaktan, vagyis a geomorfológia és a víz mozgását vizsgáló hidromechanika? A/ Az ó- és középkori csallóközi nagyobb Duna-ágak a pleisztocén hátság és az óholocén üledékek szegélyeit követték Ha csak rövid pillantást vetünk a Csallóköz pleisztocén és holocén kori viszonyait ábrázoló felszínalaktani térképek bármelyikére, 174 azonnal felismerhetjük, hogy a főbb Duna-ágak még a XIII. században is a régi pleisztocén hátság szegélyét követték. (Lásd a 7. ábrát.) Ptolemaios Dunája pedig pontosan a pleisztocén hátság ókori peremének északi oldalán folyt. A hátság északi pereme az Őt követő ókori fő Dunával együtt Apácaszakállas előtt hirtelen délnek fordult, egészen Bogyáig tartva ezt az irányt. Bogya térségétől Nemesócsa, Ekei és Nagygadóc-puszta felett egészen Komárom északi oldaláig (ahol a pleisztocén hátság véget ér) keleti irányba haladt. Itt az ókori Duna egy rövid déli irányú kanyarulattal elérte a komáromi vár mai helyének környékét, és felvette a Rábát. A Rába komáromi torkolatától kezdve a Duna a mai főmederrel egyezően tovább folyt keletnek. A felszínalaktani térkép tehát Ptolemaios minden állítását, sőt az 1075-ben Szántó déli határát, illetve Nagygadóc-puszta északi oldalát mosó Duna realitását egyértelműen igazolja. A felső-csallóközi pleisztocén hátság déli vonala pedig teljesen megegyezik a Cseles folyó XIII. századi ismertetett helyzetével. Az 1615—1680 közt kialakult mai Nagy-Duna erősen megbontotta 100
