Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

D.Varga László: Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában

vizenyős, évente többször víz alá kerülő határ a megélhetést is bizonytalanná tette, ezért az ember olyan lehetőségeket keresett közvetlen (környezetében, amelyek — ha csekélyebb mértékben is — hozzájárulhattak a mindennapi szükségletek kiegészítéséhez. Szirénfalván pl. nemegyszer megesett, hogy az őszi vetést tavasszal új vetés követte, mivel az ősszel elvetett mag vagy elrothadt, vagy pedig a túlzottan nedves talajban télen csírájában elfagyott. Hasonló volt a helyzet Bésben, illetve Zétényben is, míg Csicserben valamivel kedvezőbb volt, ami a halászok elbeszéléséből is kitűnik. Ha alkalom nyílott rá, természetesen az ottaniak is elmentek halászni, de az ételszükséglet hallal való kiegészítésének nem volt meghatározó szerepe. Az ősrégészeti (Herman Ottó megjelölése) halászati eszközök közül a csónakra minden adatközlő emlékezett, ám az ő idejükben már csak a ladikot használták. Ennek sem formája, sem pedig felépítése nem különbözik lényegesen a vizsgált falvakban. Hasonlóképp mindenütt ismert a szigony is, amelyen csupán az ágak száma volt változó, készítési módszere, anyaga megegyezett. A történeti halászszerszámok közül mindenütt egyaránt ismerték a szégyé

t (cége). Megépítésében nem volt lényeges eltérés, de a szégyén alkalmazott halászati eszközök megnevezése eltér: emelő és emelőháló, szák és nyári szák váltja egymást. Ezek a különbségek nem utalnak a szerszámok formai felépítésbeli különbségére. A szégyéhez kapcsolódó gereggyé

t csak Bésben és Zétényben ismerik. A varsa mint rekesztőhalászati eszköz minden vizsgált faluban ismert, de nem mindenütt használták ugyanolyan gyakorisággal. A leggyakrabban Szirénfalván halásztak vele, Csicserben, Zétényben, Bésben kevesebbet. A leggyakoribb a kétfiókos (kétverklis, kétversikés) varsa volt. Sem anyagban, sem formában, sem felépítésben nem volt lényeges különbség a négy községben használt versafajták között. A kerítőhalászati szerszámok közül a gyalmot mindenütt használták. A tavaszi olvadáskor keletkezett árvizek a nem halász gazdákat is „mozgósították", akik víz alá került földjeiken gyalmoztak. A halászoknak természetesen szervezettebb, állandó csapatjuk és jóval gazdagabb eszköztáruk volt. A kétközháló kevesebb embert igényelt (halászok ritkábban próbálkoztak ezzel a szerszámmal). Inkább „zsiványhalászatnak" számított a kétközölés. A hajtóhalászat módjai közül a bokros halászathoz Bésben, Csicserben a közismert zsákszerű hálót használták, ezzel szemben Szirénfalván ugyanazt a hálót, amelyet kétközöléshez is használtak. A téli jégről halászatban a munkamegosztást illetően voltak eltérések, amelyek inkább az elosztásból eredtek: ha kevesebb volt a halász, több hal jutott egy főre. Egy másik szempont: ha keskenyebb vízszakaszt kívántak lezárni, nem volt szükség annyi 72