Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Géczi Lajos: Ung-vidéki gyermekjátékok és mondókák

padt. A vakaróval összegyűjtött szőr egy részét előbb megvizezték, majd apró, kemény golyóvá gyúrták. Ezután fokozatosan adagolva tapasztották hozzá a száraz szőrt, nagyobbították a labdát a kívánt mértékig. Ugyanilyen eljárással készült a rongylabda is (Szirénfalván tulajdonképpen ezt hívták kóty á nak), azzal az eltéréssel, hogy az összegyúrt rongyot spárgával hálószerűen keményre kötözték. A labdajátéknak számos változata volt, közülük álljon itt két igen elterjedt variánsa: Lefutóra, métára (Csicserben: bábásra): Két csapat vívta egymással a játékot, a játékosok létszáma nem volt megszabva, de egyenlő volt a két csapatban. Sorsolással döntötték el, ki legyen az ütő, melyik legyen a fenti csapat, s ki menjen le. Itt is, akárcsak a csürközésnél fent hagytak egy adogatót (Csicserben bábát). Egyenes vonallal meghúzták a métát az ütés helyével egy vonalban, valamint ettől 50—70 m-re. A fenti csapat első játékosa egy lapos végű bottal (karóval) elütötte az adogató által kb. egy méternyire földobott labdát. Általában kétszer ismételhette meg az ütést, ha nem sikerült. A labda elütése pillanatában az ütőnek el kellett futnia a lenti métáig és vissza, akkor ismét ütésre sorakozhatott. Ha az ütései nem sikerültek, nem kellett azonnal futnia, hanem odaállni a fenti métához, s várni, hátha társának sikerül. Olykor az egész csapat ott vesztegelt, várva a szerencsét. Ilyenkor — tehát ha már nem volt több ütő — az adogató néhányszor feldobta a labdát, várva, hogy szaladjanak. A várakozás terjedelme korlátozva volt. A lentieknek ugyanis az volt a céljuk, hogy a futókat (lefutókat) eltalálják a labdával. Ha a fentiek bármelyikét ütés, találat érte, a csapatok kicserélődtek. A futókat az adogatónak is szabad volt ütnie. Ha tehát adogatás közben észrevette, hogy valamelyikük el akar iramodni a fenti métától, üthetett, vagy ledobhatta a labdát lenti társainak. A futók futás közben vissza is térhettek a rajtvonalhoz, ha látták, hogy közben valamelyik lenti játékos elébük került a labdával. Helyenként volt olyan szabály is, hogy ha a lentiek közül valaki elkapta az elütött labdát, akkor is kicserélődtek a fentiek és lentiek. Természetesen még számtalan apró mozzanata, szabálya lehetett ennek az igen népszerű játéknak, amelyet kisfiú koruktól kezdve fiatal házaskorig játszottak a fiúk, férfiak. (Csicser, Mokcsakerész, Nagykapos, Ungmogyorós, Szirénfalva) Körre: A fiúk előzőleg egy-egy nemzetnevet választottak: magyar, német, orosz, lengyel stb., esetleg: búr, Vilmos császár. Majd körbe álltak, egyikük azonban kinn maradt vezetőnek. A labdát a kör közepére tették. A vezető elkiáltott egy nemzetnevet, viselőjének oda kellett ugrania a labdáért s a szétfutó fiúk közül eltalálnia valakit. Ha talált, akkor a másik kiállt; ha nem: akkor ő maga állt ki. Az lett a győztes, aki a végén egyedül maradt. (Csicser, Mokcsakerész, Ungmogyorós) 108