Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
D. Varga László: Ung-vidéki szarufaragványok
A virágornamentika széles körű elterjedését a vidéken a népi építészet is bizonyítja, amely hatással lehetett a faragó pásztorok motívummegválasztására is. Erről Deák Geyza így ír: „A tiszaháti nyársak (a háztető ormán elhelyezett nyársak a szarufák kötését tartották) tagozata azonban inkább a virágot és buzogányt, mint a lándzsát és kopját utánozza. Utánzásaiban leginkább a természetből vesz mintát. Legjobban szereti a virágot utánozni. E nyársvirág szára kétszer-háromszor tagozott, vagy kétszer-háromszor, vagy többször is csavart. E nyársvirágnak feje csillag, rózsabimbó, zárt vagy nyitott szirmú tulipán. A kinyílt virágnak mindig látszik a bibeszára." 2 4 Volosin János is a tulipánmotívumból indult ki, amelyet tetszés szerint bontott fel, stilizált úgy, hogy más virágokat „növesztett" a tulipánból, s azzal folytatta a faragást. Nem ragaszkodott az alapmotívumhoz, hanem a hátteret is figyelembe véve arra törekedett, hogy minden helyet kitöltsön. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy hold alakú vésővél 2 5 negyed- és félkör alakú mintákat nyomkodott a szaruba. (Ezt a műveletet úgy végezhette, hogy a szarut faragás előtt vízben áztatta, hogy megpuhuljon.) A virágmotívumok domináns volta a többi faragó pásztor munkáira, így Lengyel Jánoséira is jellemző. Lengyel a későbbiek során tovább „bátorkodott", és tárgyaira két paraszti figurát vitt fel: egy botjára támaszkodó pásztort, aki pálinkás butykost tart kezében, s vele „szembeállítva" egy pipázó parasztot. Lengyel Miklós pedig tovább szélesítette a skálát sétáló falusi lányokkal, legényekkel, kutyáját simogató pásztorral, út menti feszület előtt térdelő lányokkal. A Lengyel fivérek egy-egy központi témából indultak ki, amelynek jellemzője a négy- illetve nyolcágú szimmetria. 2 G Ezt az ábrát aztán „kinagyították" négy-öt centiméteres körré, s ebből hajtatták a tulipán szárát, leveleit, végződéseit. Mindez kettős vonalvezetéssel történt, hogy az ábrák minél jobban kiemeljék a tulipán virágát, hangsúlyozzák jelentőségét. Hasonlóképpen dupla vonallal választották el az egyes mezőket egymástól, illetve a fő motívumot a mellékmotívumtól. Ezeket a kettős vonalakat aztán kicsipkézték. 2 7 Babincsák János technikája, vonalvezetése nehézkesebb ugyan, ennek ellenére gyűrűzéses mintái szemrevalóak. Olyan formán martar 3 (karcolta) csipkéit a gyűrűkbe, hogy azok áramló víz hullámaira emlékeztetnek. Ügy helyezte el a csipkéket a felületen, hogy félkör alakú karcolásai szimmetrikusan fedik egymást Egyik ismert ivószaruján is megtalálható e körkörös díszítés^ amelyhez tulipánok kapcsolódnak. Az ő faragványain gyakrabban találunk állatfigurákat, vadász jeleneteket, ami föltehetőleg abból adódik, hogy gyakran forgott vadászok közt. Egy másik darabra legelésző gulyát karcolt. Hogy mennyire nem tartották sajátjuknak a nem virágmotívumos elemeket (ami a központi . témát illeti), azt az alábbi példa is igazolja. Galgóczy Tibor (akinek szarufaragásairól lásd 30
