Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

D.Varga László: Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában

laggal való mérgező halászat volt, amelyre részletesen emlékeznek. A maszlag (Datura Stramonium) borsó nagyságú mérgező magvát („az emberi szervezetre nem ártalmas" — hangsúlyozták jóhisze­műen adatközlőim) a falubeli szatócstól (zsidótól) szerezték be „du­giba". A kereskedő tudatában volt annak, hogy tiltott, mérgező és ártalmas anyaggal kereskedik, ennek ellenére felkínálta azt „meg­bízhatóbb embereknek". (Feltehetőleg jó árat fizettek érte, kü­lönben nem lett volna kifizetődő az üzlet, és kockázatot sem vál­lalt volna.) A maszlag vásárlása leginkább akkor volt aktuális, amikor „a cserebugárok járásának ideje vót", mivel ezt a rovart használ­ták fel eszközként arra, hogy a maszlag mint csali a vízbe kerül­jön. A maszlagbogyó t kettévágták, és felét behelyezték egy csere­bogár végbelébe. A cserebogarakat dobozba rakták, és kimerész­kedtek „sutyiba" halászni. Ahol gally hajlott a víz fölé, ott be­dobálták a cserebogarakat, amelyeket a halak bekapdostak. „Amikor a hal elkapta, oszt lenyelte, úgy megbolondult tüle, oszt szaladgált a vízbe össze-vissza. Valamelyik meg kifeküdt a víz szélire" (azaz megdöglött). Ekkor ladikba szálltak, s az elkábult, a víz felszínén lebegő halakat gyor­san összeszedték. A gyorsaságra nem csupán azért volt szükség, nehogy valaki tet­ten érje az orvhalászokat, hanem azért is, mert ez a kábultság nem tartott néhány percnél tovább. Ezután az elkábult halak újból magukhoz tértek, és persze elúsztak, ha nem szedték ki őket idejében. A maszlaggal való halászat másik formája az volt, hogy a masz­lagot felaprították csakúgy, mint az előre összegyűjtött földigi­lisztát, majd a kettőt összekeverték, hogy „a szag jól járja át a gilisztát". A masszából apró golyócskákat gyúrtak, amelyeket bedobáltak a vízbe. Az előbb leírtakhoz hasonló hatást váltott ki. Az orvhalászat további formája a dinamitos halászat volt, amely­nek XIX. század végi elterjedtségét az is bizonyítja, hogy tilal­mát tételesen belefoglalták a halászati törvénybe. 1 9 A dinamitos robbantásos halászatról adatközlőim inkább hallottak, nem tudtak megnevezni olyan személyeket, akik próbálkoztak ezzel a halfo­gási formával. Ebből arra következtethetünk, hogy ha valaki ez­zel próbálkozott, a legnagyobb titokban csinálta. Halásztanyák A halásztanyák leggyakrabban a legközelebb eső dűlők vagy föl­dek tulajdonosairól, illetve az ott gyakran előforduló halfajtákról kapták nevüket. De aránylag sok az olyan halásztanyanév is, amely a szótárak alapján sem értelmezhető, és amelyet adatközlő­im is csupán úgy tudtak magyarázni, hogy „a régiek is így híj­ták". Nincs szándékomban felsorolni a halásztanyák neveit, sem pe­dig a lehetséges névmagyarázatokat, csupán puszta számukkal sze­67

Next

/
Oldalképek
Tartalom