Új mindenes gyűjtemény 3. 1984
D.Varga László: Népi halászati eszközök és módok a Latorca halászatában
laggal való mérgező halászat volt, amelyre részletesen emlékeznek. A maszlag (Datura Stramonium) borsó nagyságú mérgező magvát („az emberi szervezetre nem ártalmas" — hangsúlyozták jóhiszeműen adatközlőim) a falubeli szatócstól (zsidótól) szerezték be „dugiba". A kereskedő tudatában volt annak, hogy tiltott, mérgező és ártalmas anyaggal kereskedik, ennek ellenére felkínálta azt „megbízhatóbb embereknek". (Feltehetőleg jó árat fizettek érte, különben nem lett volna kifizetődő az üzlet, és kockázatot sem vállalt volna.) A maszlag vásárlása leginkább akkor volt aktuális, amikor „a cserebugárok járásának ideje vót", mivel ezt a rovart használták fel eszközként arra, hogy a maszlag mint csali a vízbe kerüljön. A maszlagbogyó t kettévágták, és felét behelyezték egy cserebogár végbelébe. A cserebogarakat dobozba rakták, és kimerészkedtek „sutyiba" halászni. Ahol gally hajlott a víz fölé, ott bedobálták a cserebogarakat, amelyeket a halak bekapdostak. „Amikor a hal elkapta, oszt lenyelte, úgy megbolondult tüle, oszt szaladgált a vízbe össze-vissza. Valamelyik meg kifeküdt a víz szélire" (azaz megdöglött). Ekkor ladikba szálltak, s az elkábult, a víz felszínén lebegő halakat gyorsan összeszedték. A gyorsaságra nem csupán azért volt szükség, nehogy valaki tetten érje az orvhalászokat, hanem azért is, mert ez a kábultság nem tartott néhány percnél tovább. Ezután az elkábult halak újból magukhoz tértek, és persze elúsztak, ha nem szedték ki őket idejében. A maszlaggal való halászat másik formája az volt, hogy a maszlagot felaprították csakúgy, mint az előre összegyűjtött földigilisztát, majd a kettőt összekeverték, hogy „a szag jól járja át a gilisztát". A masszából apró golyócskákat gyúrtak, amelyeket bedobáltak a vízbe. Az előbb leírtakhoz hasonló hatást váltott ki. Az orvhalászat további formája a dinamitos halászat volt, amelynek XIX. század végi elterjedtségét az is bizonyítja, hogy tilalmát tételesen belefoglalták a halászati törvénybe. 1 9 A dinamitos robbantásos halászatról adatközlőim inkább hallottak, nem tudtak megnevezni olyan személyeket, akik próbálkoztak ezzel a halfogási formával. Ebből arra következtethetünk, hogy ha valaki ezzel próbálkozott, a legnagyobb titokban csinálta. Halásztanyák A halásztanyák leggyakrabban a legközelebb eső dűlők vagy földek tulajdonosairól, illetve az ott gyakran előforduló halfajtákról kapták nevüket. De aránylag sok az olyan halásztanyanév is, amely a szótárak alapján sem értelmezhető, és amelyet adatközlőim is csupán úgy tudtak magyarázni, hogy „a régiek is így híjták". Nincs szándékomban felsorolni a halásztanyák neveit, sem pedig a lehetséges névmagyarázatokat, csupán puszta számukkal sze67