Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

zei zsálya (Salvia pratensis) egyidejű virágzása. A sziklapadokon különféle varjúhájak (borsos varjúháj — Sedum arce, olasz varjúháj — S. sexangulare, bablevelű varjúháj —• Hylotelephium maximura stb.) és hölgymálfélék (Hieracium sp.) telepedtek meg. Jelentős a ritka és veszélyeztetett fajok sora. Ilyenek a nagy virágú lednek (Lathyrus latifolius), bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum), fehér pimpó (Potentilla alba), csillagőszirózsa (Aster amellus), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis §), magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica §), agárkosbor (Orchis morio), apró tyúktaréj (Gagea minima), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), homoki vértő (Onosma arenarium)^ aranyfürt (Crinitaria lynotiris), borzaslevelű árvalányhaj (Stipa dasyphilla), borzas orbáncfű (Hypericum hirsutum) és néhány ritkább kutyatej (Tithymalus waldsteinii, sárkutyatej — T. esula, apró kutyatej — T. exiguus). A Nagyhegy otthont ad két, Szlovákiában jóformán csak itt előforduló növénynek — a kopaszodó szegfűnek (Dianthus glabriuscus) és a szürke veronikának (Pseudolysimachion incanum). Saját feljegyzéseim szerint előfordul még a spárga (Asparagus officinalis), a nyúlánk gyöngyike (Leopoldia tenuiflora), a vékony levelű aggófű (Senecio erucifolius) és az ágas homokliliom (Anthericum ramosum). Nagyon hasonló a Tarbucka növényzete, így csak a ritkább fajokat sorolom fel: üstökös sárma (Ornithogalum comosum), olasz csengettyűke (Campanula bononiensis), raponcosengettyűke (C. rapunculus), homoki cickafark (Achillea pectinata), szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum), sárga len (Linum flavum), borzas len (Linum hirsutum ssp. hirsutum), magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica §), Zimmermann-kökörcsin (P. zlmmermannii), valamint a két utóbbi hibridje (Pulsatilla x magyarica). Megítélésem szerint a leánykökörcsin, a magyar nőszirom és az árvalányhaj kevésbé gyakori, mint a Nagyhegyen, viszont a csúcssziklák közelében sárga hagymát (Allium flavum) és lila ökörfarkkórót (Verbascum phoeniceum) is láttam. Az Imregi-hegy füves térségeinek java része a kőfejtés következtében elpusztult. Viszonylag épen csak a csúcsa és a déli lejtő maradt. Itt a következő növények találhatók: sovány csenkesz (Festuca pseudovina), karcsú fényperje (Koeleria macrantha), sima komócsin (Phleum phleoides), fenyérfű (Botriochloa ischaemum) és a termetes kakukkfű (Thymus pannonicus). A sziklapadokon fodorkák (északi fodorka — Asplenium septentrionale, aranyos fodorka — A. trichomanes) is nőnek. A déli füves lejtő a sikárfű (Chrysopogon gryllus §) egyetlen még meglevő kelet-szlovákiai lelőhelye. A Zempléni-szigethegység vulkáni dombjainak növényzete nagyrészt megegyezik a többi dombéval. Eltéréseket inkább az esetleg átnövő mészkövi flóra közelsége miatt tapasztalhatunk. Például az egyébként igencsak szegényes eredeti flóraelemet megőrző Pilisen (Nagybári) piros kígyósziszt (Echium russicum) találtam. E dombok közül a legszebb növényzetet a Borz-hegy őrzi. Bár 34