Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

zei zsálya (Salvia pratensis) egyidejű virágzása. A sziklapadokon különféle varjúhájak (borsos varjúháj — Sedum arce, olasz var­júháj — S. sexangulare, bablevelű varjúháj —• Hylotelephium maximura stb.) és hölgymálfélék (Hieracium sp.) telepedtek meg. Jelentős a ritka és veszélyeztetett fajok sora. Ilyenek a nagy vi­rágú lednek (Lathyrus latifolius), bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum), fehér pimpó (Po­tentilla alba), csillagőszirózsa (Aster amellus), leánykökörcsin (Pul­satilla grandis §), magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica §), agárkosbor (Orchis morio), apró tyúktaréj (Gagea minima), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), homoki vértő (Onosma arenarium)^ aranyfürt (Crinitaria lynotiris), borzaslevelű árvalányhaj (Stipa dasyphilla), borzas orbáncfű (Hypericum hirsutum) és néhány rit­kább kutyatej (Tithymalus waldsteinii, sárkutyatej — T. esula, apró kutyatej — T. exiguus). A Nagyhegy otthont ad két, Szlo­vákiában jóformán csak itt előforduló növénynek — a kopaszodó szegfűnek (Dianthus glabriuscus) és a szürke veronikának (Pseu­dolysimachion incanum). Saját feljegyzéseim szerint előfordul még a spárga (Asparagus officinalis), a nyúlánk gyöngyike (Leopoldia tenuiflora), a vékony levelű aggófű (Senecio erucifolius) és az ágas homokliliom (Anthericum ramosum). Nagyon hasonló a Tarbucka növényzete, így csak a ritkább fa­jokat sorolom fel: üstökös sárma (Ornithogalum comosum), olasz csengettyűke (Campanula bononiensis), raponcosengettyűke (C. ra­punculus), homoki cickafark (Achillea pectinata), szúrós szerbtö­vis (Xanthium spinosum), sárga len (Linum flavum), borzas len (Linum hirsutum ssp. hirsutum), magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica §), Zimmermann-kökörcsin (P. zlmmermannii), valamint a két utóbbi hibridje (Pulsatilla x magyarica). Megítélésem szerint a leánykökörcsin, a magyar nőszirom és az árvalányhaj kevésbé gyakori, mint a Nagyhegyen, viszont a csúcssziklák közelében sárga hagymát (Allium flavum) és lila ökörfarkkórót (Verbascum phoeniceum) is láttam. Az Imregi-hegy füves térségeinek java része a kőfejtés követ­keztében elpusztult. Viszonylag épen csak a csúcsa és a déli lej­tő maradt. Itt a következő növények találhatók: sovány csenkesz (Festuca pseudovina), karcsú fényperje (Koeleria macrantha), si­ma komócsin (Phleum phleoides), fenyérfű (Botriochloa ischae­mum) és a termetes kakukkfű (Thymus pannonicus). A sziklapa­dokon fodorkák (északi fodorka — Asplenium septentrionale, ara­nyos fodorka — A. trichomanes) is nőnek. A déli füves lejtő a si­kárfű (Chrysopogon gryllus §) egyetlen még meglevő kelet-szlo­vákiai lelőhelye. A Zempléni-szigethegység vulkáni dombjainak növényzete nagy­részt megegyezik a többi dombéval. Eltéréseket inkább az esetleg átnövő mészkövi flóra közelsége miatt tapasztalhatunk. Például az egyébként igencsak szegényes eredeti flóraelemet megőrző Pi­lisen (Nagybári) piros kígyósziszt (Echium russicum) találtam. E dombok közül a legszebb növényzetet a Borz-hegy őrzi. Bár 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom