Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

urbanum), a borzas repkény (Glechoma hederacea), a farkasalma (Aristolochia clematitis) és a sovány perje (Poa triviális). A közepes gyakoriságú fajok száma meghaladja a harmincötöt, így csak a még nem említett növények közül sorolok fel néhányat: ragadós galaj (Galium aparine), változó boglárka (Ranunculus auricomus), erdei csitri (Moehringia trinervia), gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), óriás csenkesz (Festuca gigantea), kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum), bojtorjánsaláta (Lapsana communis), gyepűbükköny (Vicia sepium), szulákpohánka (Fagopyrum convolvulus), orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis), mocsári perje (Poa palustris), széleslevelű békakorsó (Sium latifolium), mocsári gólyahír (Caltha palustris) stb. A Kaposi-erdőben előfordulnak az összes eddig felsorolt, erdőkben élő, védett és veszélyeztetett növények, azonkívül található még itt gyíkhagyma (Allium angulosum), gyűrűs borgyökér (Oenanthe silaifolia), hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium), nyúlánk ibolya (Viola elatior), nagylevelű fűtej (Tithymalus platyphyllos ssp. platyphyllos), sőt mocsárhúrt (Callitriche platycarpa) is láttam. Lelesztől északkeletre, a Latorca bal partján is van egy, az eddigieknél lényegesen kisebb erdő — az Ilhó. A fák közül itt a gyertyán (Carpinus betulus) a leggyakoribb, kocsányos tölgy (Quercus robur), mezei szil (Ulmus carpinifolia), mezei juhar (Acer campestre) és feketenyár (Populus nigra) kíséretében. A cserjeszint összetétele a szokványos, csak valamivel több a feketegyűrű juhar (Acer tataricum) és a mogyoró (Corylus avellana). A gyepszintben gyakori a szagos müge (Galium odoratum), az erdei sás (Carex silvatica), a gyöngyvirág (Convallaria majalis), a csalánlevelű harangvirág (Campanula trachelium), a ligeti perje (Poa nemoralis) és a bojtorjános tüskemag (Torilis japonica). A ritkább fajok közül a következők élnek az Ilhóban: kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia §), tavaszi tőzike (Leucojum vernuim §), tegzes tyúkhúr (Gagea spathacea) és a kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum). Szolnocskától északkeletre, Pólyán fölött húzódik a Fekete-erdő és a Vilhúnyi-erdő összefüggő sávja. A fák és cserjék hasonlóan vannak képviselve, mint a többi ártéri erdőben. A lágyszárúak közül gyakori a ragadós galaj (Galium aparine), a hamvas szeder (Rubus caesiius) és a sovány perje (Poa triviális). Közepes gyakoriságú a sulymos sás (Carex muricata), a mocsári galaj (Galium palustre), az erdei csitri (Moehringia trinervia) és a csomós ebi r (Dactylis glomerata). A ritkább növények közül megtalálhatók az eddig felsorolt fajok (a kígyónyelv, tavaszi tőzike, kétlevelű sarkvirág és a borgyökerek kivételével), a már ismertetett növények, továbbá a sárga borkóró (Thalictrum flavum), a kardlevelű madársisak (Cephalanthera longifolia) és a kockásliliom (Fritillaria meleagris §). A Latorca és a Labore összefolyásának belső háromszögét a Bési-erdő tölti ki. Fái és bokrai fajok tekintetében hasonlítanak a többi Latorca-menti erdőéihez, és nagyon hasonlít a gyepszint 28