Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

átveszi a vezető szerepet a nyírtől és az erdeifenyőtől. A kiterjedt mocsarak már sűrűn be vannak nőve magas sásokkal, náddal, és megjelenik a gyékény. A felmelegedés folytatódik a boreális korszakban (kb. 8000 éve), sőt a középhőmérséklet meghaladja a mait (13°C). Az éghajlat szárazabb, mint az előző korszakokban, ezért sok füves térség is kialakul, és ekkor alakul ki a legtöbb homokdomb. Elterjedt nö­vény az üröm. Csökken az ártéri erdők területe, és a mogyoró­cserjék elérik elterjedésük maximumát. A felmelegedés a késő atlantikus korban éri el a csúcspontot (kb. 7500—4500 éve). Az évi középhőmérséklet 17°C (!), de je­lentősen megnő a csapadék mennyisége. Ez kedvez az erdősödés folyamatának. Csökken a mogyoró és növekszik a fák aránya. Az összefüggő erdősödés folyamata lassan befejeződik. A jelenté­keny csapadékmennyiség miatt természetesen újra növekszik a mocsarak és a mocsári növényzet aránya. E kor jellemző nö­vényei a sások, a nád, a gyékény és a békabuzogány. A szubborealis korszakban (4500—2800 éve) újra átmeneti -le­hűlés következik, de csökken a csapadék mennyisége is. Átmene­tileg ismét megjelenik az erdeifenyő, de a már kialakult gyer­tyános-tölgyes erdők összetételét nem módosítja lényegesen. Visz­szaszorul a mocsári növényzet is. E korra jellemző a gyékény, a békabuzogány, a réti legyezőfű és a tőzegeper tömeges előfor­dulása. A szubatläntikus kor kb. 2800 éve kezdődött, és tart a mai na­pig is. Klimatikus jellemzője a hőmérséklet viszonylagos emelke^ dése és a szárazabb éghajlat, valamint a kisebb éghajlati inga­dozások. E korszak kezdetén jelennek meg vidékünkön nagyobb mennyiségben az ember által termesztett kultúrnövények, és az őket kísérő gyomok. Az ember beavatkozására csökken az erdők területe, kialakulnak a tisztások, rétek — egyszóval a növényzet mai képe. A természetes növénytakaró rekonstrukciója Ahhoz, hogy megérthessük a növényzet maá arculatát, fel kell vázolni a növénytakaró rekonstruált képét úgy, mintha a növény­zetet emberi beavatkozás nem érte volna. Az eddigi vizsgálatok és kutatások alapján már sikerült összeállítani vidékünk geobo­tanikai térképét, így következtetéseket tudunk levonni a termé­szetes növényzet elterjedéséről. Az egész vizsgált terület természetes növénytakarója az erdő. Legnagyobb kiterjedésűek a kőrises-szilfás ártéri erdők voltak. Ezek borították az Ung-vidék és a Bodrogköz területének legna­gyobb részét. A füzes-nyárfás erdők csak kisebb mértékben vol­tak elterjedve, néhány sáv formájában, a Tisza és a Bodrog men­tén. A Ticcét és más mocsaras holtágakat égeres láperdők nőtték be, míg a mélyebb vizekben a nád, sás, békaszőlő, kolokán és a tavirózsák voltak elterjedve. A gyertyános-tölgyes rengetegek 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom