Új mindenes gyűjtemény 3. 1984

Bogoly János: A Bodrog és a Latorca vidékének természetrajza

Napfénytartam Az évi átlagos napfénytartam 1916 óra, s ez szlovákiai viszony­latban magas érték. Itt is előfordulnak ingadozások. így pl. 1980­ban csak 1541,1 órát mértek. A legnaposabb hónap a július (269 óra), legborúsabb a december (46 óra). Az évszakok időtartamának eloszlása A tárgyalt terület ebből a szempontból két egységre osztható. Egyik az Ung-vidék központi része (kb. Nagykapos, Vaján és Dobórusz­ka környéke), a másik a többi terület (tehát a Labore és a Bod­rog jobb partja, az egész Bodrogköz valamint az Ung-vidékből Szirénfalva környéke). Az első területen a tavasz általában április első hetében kezdődik, míg a második területen már rendszerint március utolsó hetében beköszönt. A többi adatban nincs jelen­tősebb eltérés, így a tavasz kezdetétől a teljes nyárig átlagosan 105 nap, a teljes nyártól az ősz kezdetéig 61—65 nap telikel. Akad­nak helyi (miikroklimatikus) eltérések is. Például a tavasz vi­szonylag korábban kezdődik a Tarbucka, a Zempléni-szigethegy­ség és a Helmeci-dombság déli lejtőin, mint a többi területen. 8 Növényzet E fejezet bevezetőjében szeretném hangsúlyozni, hogy a követke­zőkben csupán a magasabb rendű növényekkel fogunk foglalkoz­ni. Nem esik szó az egysejtűekről, a moszatokról, az algákról, sőt a gombákról, zuzmókról és mohákról sem. A kihagyás oka egy­szerű — ezek a típusok olyan széles áttekintést igényelnének, amely meghaladná e munka kereteit és lehetőségeit, másrészt nem jellemzők az adott terület növényzetére. A növényzet kialakulása a legutóbbi jégkorszaktól napjainkig Vidékünk természetes növénytakarójának három alapvető eleme van, már ami a növények eredetét illeti. Először is találhatók itt olyan fajok, amelyek már a földtörténeti harmadkorban itt te­nyésztek, és átvészelték a jégkorszakot. Ilyenek pl. a borostyán (Hedera helix) vagy az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa). Az ilyen maradványfajokat reliktumoknak nevezzük. Növényzetünk következő alkotóelemei azok a fajok, amelyek a jégkorszak idején Észak-Európából kerültek délre, és megmaradtak vidékünkön. Ezek közül előfordul pl. a taréjos pajzsika (Dryopteris eristata), a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia §), elvétve a koc­kásliliotm (Fritillaria meleagris §) is. Közvetlenül a jégkorszak utáni (posztglacialis) korból maradt ránk pl. a súlyom (Trapa natans §) vagy a tőzegeper (Comarum palustre). Kétségtlen a­zonban, hogy vidékünk növényzetének zöme a legutóbbi jégkor­szak után telepedett meg. Mivel a jégkorszakot viszonylagos fel­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom