Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Blaskovics József: Gömör az oszmán-török uralom idején

I A hódoltság első korszaka (1542—1593) Gömör megye csaknem másfél évszázadon keresztül viselte a veszedelmes és terhes oszmán-török uralmat,

1 amely Rimaszombat „önkéntes" meghódolásától (1542)

2 rövid megszakítással (1593— 1596) az utolsó „török adó" befizetéséig

3 tartott. Idestova háromszáz éve annak, hogy a török hódoltság megszűnt, emlékezete azonban élénken él a nép képzeletében ma is. Különféle legendák is fűződnek ehhez a korszakhoz; az események jelentőségét hol túlozzák, hol idealizálják. A mohácsi csata után a Bécs ellen indított két török hadjárat (1529 és 1532) közvetlenül nem veszélyeztette Gömör megyét és népét. Buda várának eleste (1541) után azonban gyors ütemben került török kézre Vác (1542), Pécs, Székesfehérvár, Esztergom (1543), Visegrád, Nógrád és Hatvan (1544), majd 1552-ben Drégely, Ipolyság, Balassagyarmat, Szécsény, Hollókő és Buják. Még ugyanabban az évben az oszmánok megszervezték a szécsényi szandzsakot, amely erős támaszpontja lett az oszmán terjeszkedésnek észak és kelet felé. Hamza szécsényi bég 1554. szeptember 4-én bevette Fülek várát, s ezzel megpecsételődött Nógrád és Gömör vármegye sorsa.

4 A hódítók gyorsan kijavították a megrongálódott füleki várfalakat, erős helyőrséget telepítettek, és hozzáláttak a füleki szandzsak megszervezéséhez. Innen indították rablóhadjárataikat észak és kelet felé, s kiterjesztették uralmukat a csetneki és murányi völgyre is. 1556-ban feldúlták Rozsnyót és Dobsina is adófizetőjük lett (1556— 1580).

5 Kegyetlen sors érte Jolsvát, amelyet 1556-ban felperzseltek, kifosztottak és 400 lakosát hurcolták rabságba.

6 Rimaszombatot, amely már előbb meghódolt, a füleki szandzsákhoz csatolták az erőddé kiépített Szabatka várával együtt.

7 A füleki oszmánok rablóhadjáratai tovább folytatódtak 1557 és 1558 folyamán a Sajó mentén és a murányi völgyben, sőt Kassa környékét is megtámadták, tűzzel-vassal pusztították, és a lakosság egy részét rabságba hurcolták.

8 A rablások, a rajtaütések és a fosztogatások folytatódtak annak ellenére, hogy a szultán és a császár 1559. február 1-én Drinápolyban (törökül Edirne) nyolc évre megkötötték a békét,

9 amely szerint mindkét fél megtartja az elfoglalt területet, Ferdinánd hadisarc címén harmincezer aranyat fizet a szultánnak és beleegyezik abba, hogy azok a községek, amelyek mindkét félnek fizetnek adót (az oszmán és a királyi hatóságoknak), ezentúl is úgy fognak fizetni (kondomínium), továbbá mindkét fél kötelezi magát, hogy alárendelt szerveit a béke fenntartására utasítja. A harcok ennek ellenére sem szűntek meg. Haszan Prodovics füleki bég (akit a kegyvesztett Velídzsán helyére neveztek ki) 1559-ben hatszáz lovassal rátört Bebek György birtokaira, de a határőröknek sikerült őt visszaverniük. Ugyancsak sikertelen volt az 1560. évi török támadás Várgede ellen, de már 1561-ben lerohanták a csetneki 8