Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Erdélyi Géza: Gömör klasszicista építészete

rok, a szűr- és gombkészítők termékei is híresek és keresettek voltak. Rimaszombat és Pelsőc a hetivásárokon kívül országos vásárt is tarthatott, amelyre szívesen jöttek a kereskedők mind az Alföldről, mind a Szepességből. A gazdag múlt ellenére ma már csak csekély számú eredeti gazdasági, kereskedelmi és ipari épület emlékeztet a múltra. Az ok kézenfekvő, a fejlődő technika és kereskedelem egyenesen megkövetelte az új objektumok létesítését, ezért a korábbi kis hámorokat, öntödéket, magtárakat vagy lebontották, vagy idővel más célra teljesen átalakították őket. A korábban tucatjával található ipari és gazdasági létesítmények helyén jelentős üzemek épültek (a Concordia, a Coalicia és a Rimamurányi Bányatársaság). Szerencsére maradt néhány korabeli létesítmény, hámor, öntöde, például Dernyőn, Betlérben, Szalócon, Pohorellán, Valkón, Kuntapolcán, Poloszkón, Vereskúton, fűrésztelep Dobsinán stb. Meglepő, hogy a rozsnyói Markó-féle bőrgyár (manufaktúra) szinte érintetlenül élte túl két évszázad viszontagságait. Az épület homlokfala nagyon szépen, gondosan díszített. A domborművek a rokon mészáros céh címerét és a bőr megmunkálásának főbb mozzanatait ábrázolják. A tímárnegyed korabeli épületeit mostanában bontják a Drázus patak partján. Kár értük, mert a szájhagyomány szerint a város tímárai a francia királyi udvarnál is dolgoztak. Nagyszerű munkájukról képet alkothatunk, ha a betlóri kastély Nádasdy-terméiben jobban megnézzük a festett bőrszékeket. A mezőgazdasági jellegű épületeket ma már csak egy malom (Törék) és néhány magtár reprezentálja, amelyek közül kettő érdekes módon nem falun, hanem városon, Jolsván és Csetneken maradt meg. Méreteiben jelentős a szentkirályi és a beretkei, építészetileg a legérdekesebb és legszebb a lenkei. Ez utóbbin az enyhén kiugró középrizalitot volutás fejezetű pilaszterek tagolják, s a szellőző ablakok és ajtók fölött félköríves díszítő elemek vannak. Külön figyelmet érdemelnek Rozsnyó főterén az úgynevezett „boltocskák". Eredetükkel, urbanisztikai és településtörténeti jelentőségükkel Korompay György és Tichy Kálmán, a rozsnyói származású festőművész foglalkozott behatóbban. Jóllehet középkori eredetűek, mi is írunk róluk, mert mai formájukat, külsejüket a XIX. század első harmadának végén alakították ki. Történetük után kutatva az egész főteret érintő, nagyon érdekes információra bukkantunk a berzétei járási levéltárban (č. 786), amely szerint 1833-ban a város tanácsa határozatot hozott „a tér épületeinek egységes magassági és építészeti rendezéséről". Ez egyértelmű tudósítás arról a figyelemre méltó és kisvárosi méretekben nagyvonalú vállalkozásról, amelynek következtében a város középkori tere klasszicista köntöst kapott. Gömör építészeti centrumai Nyilvánvaló, hogy nem mai értelemben vett szervezett, megtervezett központokról van szó, hanem egyes helységek természetszerűleg fejlődtek központokká. A klasszicista építészeti korszak első felében Rozsnyó volt az egyik ilyen központ. Építészei, kőművesmesterei a korábbi stílusok díszítő 67