Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Erdélyi Géza: Gömör klasszicista építészete

A református egyház építészetének lényegében nincs barokk múlt­ja, legalábbis Közép-Európa térségében nincs. Ennek okai ismere­tesek, de ezen túlmenően a reformátusság mindig inkább a re­neszánsz hagyományokat vallotta magáénak. Az elmondottakból következik, amiről a későbbiekben magunk is meggyőződhetünk, az ugyanis, hogy a gömöri klasszicizmust nem a sík, nyugodt felületek jellemzik, hanem inkább az erőteljes ta­golás és díszítő elemek gazdagsága, különösen az első és a harmadik periódus idején, de anélkül, hogy a klasszicizmus elve elleni vétségről beszélhetnénk. Mindez azt a felismerést támasztja alá, hogy a klasszicista alkotásmód nem szükségszerűen sablonos, hanem ellenkezőleg, sokszínű és változatos lehet. 2. A táji és terepadottságok közismerten olyan tényezők, amelyek régebben sokkal erősebben — olykor döntő mértékben is — be­folyásolták az ember gondolkodását s az építészetet is, mint manap­ság. A klasszicizmus korában e tényezők hatása kettős: közvetlen és közvetett jellegű volt. Az építészeti anyag vonatkozásában közvetlen hatásról kell beszélnünk, hiszen a kő, a fa vagy az égetett tégla más­más formát, illetve eljárási, építési módot igényel. Közvetett hatásról a társadalmi fejlődésre gyakorolt késleltető vagy ellenkezőleg, siet­tető hatása folytán beszélhetünk. A termő síkságok például már puszta létük által is késleltették a fejlődést. Ismeretes, hogy ott még a kapitalizmus kezdeti évtizedeiben is feudális nagybirtokosok és társadalmi viszonyok uralkodtak, 6 míg a hegyes vidékeken, ahol kevés volt a termőföld, fokozott iramú ipari és társadalmi fejlődés ment végbe. A természeti adottságoknak ez az ellentétes hatása az építészetben is megmutatkozott. Az építészet története bizonyítja, hogy a hegyes vidékeken, amilyen például Gömör, Erdély vagy a Dunántúl, más az emberek szemlélet- és látásmódja. Terveiket, álmaikat, elképzeléseiket más­ként, a síkfölditől eltérő formákban fejezik ki. Épületeiket sokkal inkább a vertikalitás határozza meg, építészetük tömör, zárt, szilárd hatású, az épületek jól alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, a sík­földinél sokkalta szűkebb helyre szorult városok, falvak igényeihez. A népi építészetben mindez szinte magától értetődő, annál becsesebb a reprezentatív rendeltetésű épületek esetében. így volt Gömörben is, de jegyezzük meg, hogy egy Miks Ferencre volt szükség — akinek alkotói tehetsége, képzelete és magas szintű művészete a tájba illően hozta létre az érett gömöri klasszicizmus legmarkánsabb épületeit —, hogy valóban így legyen. Első helyen kell említenünk a rimaszombati Fekete Sas fogadót, amely 1840 és 1844 között épült. Jóllehet erről nem rendelkezünk levéltári dokumentumokkal, mégis az ő munká­jának kell tekintenünk a jánosi Nyáry—Szathmári kúriát, a vályi Bélich-kastélyt, a tiszolci és a jolsvai vigadót, amelyek mind 1844 és 1857 között épültek. A síkság — az Alföld — építészete, amellyel foglalkozni most nem feladatunk, egészen más: kevésbé összefogott, lazább, inkább horizontális jellegű. 3. Vizsgálódásunkba szükségesnek tartjuk bevonni az olyan, nem kifejezetten építészeti tényezőket is, mint a sajátos gazdasági, társa­dalmi és felekezeti viszonyok, mivel döntő szerepük van megyénk 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom