Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből
ködünk. Ezért oltani kell, mert az oltás nemcsak a himlőt irtja ki, hanem a vele kapcsolatos betegségeket is." — A technikai kivitelezést illetőleg ő is a karba való oltást ajánlja, mint a legkevésbé érzékeny helyet. Itt a kínaiak kártékony gyakorlatára hivatkozik, akik az orrba oltottak, és ennek következtében olyannyira emelkedett a halálozás, hogy a gyermekeket csak a himlő átvészelése után írták be a születési anyakönyvekbe. Csiffáry mint esetleges terápiát, izzasztókat és serkentő orvosságokat ír elő, es ellenzi, hogy a himlőhólyagokat mesterségesen sokasítsák. Végül azt javasolja, hogy a lelkészeket is vonják be a himlőoltási propagandába — úgy, ahogy már külföldön mindenfelé szokásos. Csiffáry memoranduma, amelyet a pesti egyetem orvosi karának továbbított a Helytartótanács, mintegy jelképes befejezése a varioláció (inokuláció) történetének Magyarországon: még megjelennek benne az előző korszak eszméi és gyógyászati kellékei, de Csiffáry egyúttal előre is mutat a fejlődés további szakaszára: az állam kötelezőnek hirdeti meg az oltást, amelynek biztonságosságát meg kell szervezni. Számos oltást végzett a pozsonyi születésű Lenhossék Mihály Esztergom megye területén, amelynek tisztiorvosa volt, valamint más megyék területén Bossányi András, illetve az erdélyi Mátyus István, akinek Ö- és Üj Diaetetica című, nagy sikert aratott könyve Pozsonyban jelent meg (1787—1793). Így Magyarország is bekapcsolódott a varioláció gyakorlati keresztülvitelébe, ha Raymann úttörő kísérletétől eltekintve aránylag későn is, és nem olyan terjedelemben, mint más országok. Viszont az orvosírók annál hozzáértőbben foglalkoztak a kérdéssel, és propagálták azt. Még meg kell említeni Huszty Zakariás Teofil pozsonyi akcióját az 1800-as himlő j árvánnyal kapcsolatban. Ha nem tudta is az embereket a tömeges oltás céljára megnyerni, mégis olyat tett a himlőjárvány idején — a járvány négy hónap alatt 104 halálos áldozatot követelt —, ami példa nélkül áll a maga korában. Terjedelmes röpiratot szerkesztett, amelyben tanácsokat és utasításokat adott a pozsonyi szülőknek, hogyan viselkedjenek, mit tegyenek a himlőjárvány idején, és ebből 700 példányt osztatott ki városi orvosi minőségében a szülők között. Ez a szám megfelelt akkoriban a városi háztartások számának. A-z ott közölt utasítások megfeleltek az akkori legkorszerűbb ismereteknek, sőt a röpiratot nem latinul adta ki, hanem a lakosság többségének nyelvén (ez akkor a német volt). Huszty eredeti gondolata volt ez, mert hasonló írások addig általában latinul láttak napvilágot, ezért csak a hivatalos személyekhez szólhattak. A járványról készült statisztikában azt is közölte, hány gyermek részesült a megbetegedettek közül orvosi kezelésben, s ez szintén úttörő újdonság volt. A röpiratot és Huszty indítványait a pesti egyetem rektora és elöljárósága azon elvileg fontos kérdések közé sorolta, amelyekkel majd az ország jövendő főorvosának foglalkoznia kell. 2 5 52
