Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Duka Zólyomi Norbert: Fejezetek a himlőoltás történetéből
Keresztély és fia, Peken Mátyás tűntek ki orvostudományi és közegészségügyi tevékenységükkel. 2 0 Peken Keresztély 1730-ban született Rozsnyó városában, édesapja Gömör megyei főorvos volt. Amikor középiskolai tanulmányait befejezve orvosnak akart kitanulni, protestáns lévén sem a bécsi, sem a prágai egyetem nem fogadta be. Wittenbergben és Jénában tanult az orvosi karon, egy ideig Halléban is, majd 1751-ben ott védte meg doktori disszetárcióját. Hazájába visszatérve elfoglalta apja egykori állását, de összekülönbözött a megye uraival, s 1754-ben végleg meg kellett válnia tisztségétől. Űjból külföldre ment szerencsét próbálni, s útja ezúttal Oroszországba vezetett, ahol nagy hírnévre tett szert, és magas tisztségeket töltött be. Ö volt az első hivatalos orosz gyógyszerészeti könyv szerzője (Pharmacopoea Rossica, 1775), de már előbb egy népszerű gyógyszerismereti könyvet jelentetett meg 1765-ben, amelynek első kiadását nemsokára követte a második (1766), majd a harmadik (1768) és a negyedik (1787). Peken külön írásban foglalkozott a himlő gyógyításával, ez inkább orvostörténeti szempontból jelentős, de kitér benne a himlőoltás kérdésére is. Ebben az időben már jelentős számban működtek képzett orvosok Oroszország területén, így az 1760-as évek vége felé az oltás, amellyel addig inkább elméletileg foglalkoztak — Peken művén kívül egy Enisch nevű szerző is —, átment a gyakorlatba is. (Ehhez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy II. Katalin cárnő is magáévá tette az új módszert, és 1768-ban Dimsdale orvossal beoltatta magát és Pál trónörököst.) A himlőoltás Ausztriában Az új mószer itt korántsem terjedt olyan gyorsasággal az orvosi gyakorlatban, mint a nyugati országokban. Gerhard van Swieten, a Monarchia egészségügyi „főnöke" — különben a nagyszombati orvostudományi kar alapítója és szervezője — sokáig ellenezte, hogy a himlőoltással kísérletezzenek. Ő a megfontolt, felelősségteljes orvos szempontjából indult ki, ezzel szemben de Haen, a bécsi orvostudományi kar professzora (tanárként és klinikusként Európa-szerte elismert képviselője az Első Bécsi Iskolának) ideológiai okokból volt a himlőoltás ellenzője. Állítása szerint Isten törvénye („la loi de Dieu") rendelte, hogy mindenki átessék a himlőn. Fanatikus vallási álláspontját 1757-ben megjelent Questiones című könyvében fejtette ki, ahol még azt is leszögezte, hogy a himlő Istentől megengedett jelenség, tehát mindenkinek bele kell törődnie, hogy megkapja. Ausztriában egészen a 18. század 60-as éveiig nem tudunk himlőoltási kísérletről. A változás nem orvosi körökből indult ki. Mária Terézia császárnő közvetlen környezetében, családjában is halálos áldozatot követelt ez a betegség. Mivel a felvilágosodott szellemű uralkodónőt előítéletek nem befolyásolták — éppen úgy, mint egy másik kérdésben, a boszorkányperekben, melyeket ő szüntetett meg —, elhatározta, hogy beoltatja magát és családtagjait. Van Swietentől, udvari orvosától ugyan közvetlen segítséget nem várhatott, de ez a komoly és gondolkodó orvos végül is beleegyezését adta a himlőoltásokhoz. 1767-ben 48
