Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Blaskovics József: Gömör az oszmán-török uralom idején

veni, a' viiolta Újvárt mégh vétték ď Törökök, egyebb mas bitangh fizetest a' kit adtunk, jo lelkünk ismereti alatt merjük mondani, hogy két Ezer forintra fel ménné." Az oszmán földesurak legegyszerűbb módszere jövedelmük növelésére a summapénz emelése, illetve többszöri behajtása volt. Például Oláhpatakon kétszer, Berzétén háromszor, Feketepatakon négyszer, Restéren pedig hatszor szedték a summát egy esztendőben. A köviek portapénzét a „török úr" tizenötszörösére emelte. Ezenkívül olyan fizetésekre és szolgáltatásokra kényszerítették a falvak többségét, amelyeket nem számítottak be a kialkudott (törvényes) adóba. Ezeket bitangnak nevezték, és az oszmán földesurak zsákmánynak tekintették. „Már két ízben vittünk Török Urunknak pénzt, egyszer tizenhat forintot, mászor kilencz forintot, mellyeket a' Rovasra fel nem rótt, hanem csak bitanghba vette el" — panaszolták a ratkóiak. Jólész három év alatt száznégy tallér bitangot fizetett a földesuraknak. Gyakran erőszakoltak ki bitangban posztót (Gacsalkon hat sing angliait, Markuskán tíz sing fajlondist), vékony vásznat (Kisrőcén huszonöt singet), tafotát (Rőcén), lazúrposztót (Gicén). Sűrűn szerepelnek a zsindelyszegek (Bisztra ötezret, Rokfalva hatezret, Ratkó hatezret, Umralehota háromezret adott bitangba), a lécszegek (Gacsalk ötezret, Rőce kétezret, Umralehota kétezret, Rokfalva háromezret), a zsindely (Rokfalva kétezret, Tris háromezret, Gerlice kétezret, Muránylehota kétezret), a deszka (Tris száz szálat, Rőce százat, Gerlice ötvenet), a gerenda (Meleghegy harmincat) stb. Betléren a török „bitangban két nyerget veszen rajtunk", Mnisányban fél mérték „boronza túrót", Lubenyikban kilenc icce vajat. ,,A' Török Urunknak egy lova veszet el a' Táboron Újvár megh vételekor, kiért vett mi rajtunk tiz Tallért" — panaszolták a derencsényiek. Akadt azonban az oszmán földesurak között több mérsékelt és törvénytisztelő ember is. „Nem kér bitangot, a megrendelt árut is elszámolta a summába" (Kroková). Felfalu, Dulháza, Szász és Oldalfalva török urai sem emelték fel az adót: „A mi adónkat mégh eddigh fel nem verte, sem szekerezéssel, sem zaklatásokkal, sem bírságokkal mégh eddigh nem terhelt bennünket a mi Török Urunk, hanem adtunk két ezer sindelt neki, most pedigh ötven szál deszkát kér." A földesúri jövedelemhez is tartoztak ajándékok. A leggyakoribb ajándék egy-két sing posztó vagy tafota volt (Nasztraj, Rőce), rókaprém (Rudna, Zádorháza), vagy nyestprém (Murányalja), nyusztprém (Alsóbalog, Alsóvály, Kőrös), nyuszttal bélelt föveg (Murányalja), gyöngyházas kés (Zádorháza, Jolsva) stb. Zsip két icce pálinkát, Dobsina tíz tallért adott ajándék címén a földesurának. Mivel több pénznem volt forgalomban, ezeknek az átszámítása is sok panaszra adott okot, mert az oszmán földesurak árfolyamuknál olcsóbban számították át az egyes pénznemeket. Pl. a poltúra árfolyama az egész országban három pénz volt, de sok földesúr csak két és fél pénzzel, a tallért két és fél helyett két forintjával számolta el, s ezáltal 20 százalékos nyereségre tett szert. A summát és váltságdíjakat rendesen forintban vagy tallérban alkudták meg a falvak, de ha poltúrával fizettek, akkor forintjáért negyven, a tallérért nyolc26