Új mindenes gyűjtemény 2. 1983
Fónod Zoltán: A valóság vonzásában…
vel kapcsolatban —, hogy „a magyar nép egyöntetűen részt vegyen az ország védelmében. A kommunisták a magyar haladó erőknek a köztársaság védelmére irányuló akaratát alapvető és indokolt nemzetiségi követeléseik teljesítésével óhajtották megerősíteni." Ez a feladat annyival inkább sürgető volt, mert a jobboldali magyar egyesült ellenzéki pártok mindent megtettek annak érdekében, hogy a párt befolyását csökkentsék. Az 1935 májusában megtartott képviselőválasztásokból a magyar nacionalista ellenzék megerősödve került ki, sőt még határozottabb eredményt értek el 1938 júniusában. Okkal jegyzi meg Zdenka Holotíková, hogy „Jaross, Szent-Ivány és Esterházy politikáját támogatták olyan emberek is, akik a mindennapi életben szociális harcot vívtak ellenük". „Ilyen körülmények között — írja Zdenka Holotíková — csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk azoknak a magyar kommunista és demokratikus politikusoknak a következetes tevékenységéről, akik kezdettől fogva vállalták a kétfrontos harc nehezét — az uralkodó körök elnyomó tendenciái ellen . . . Arra törekedtek, hogy megerősítsék a magyar, a szlovák és a cseh proletárok elvtársi kapcsolatait, hogy a munkásság saját tapasztalatai alapján győződjék meg a közös fellépés célszerűségéről. Azt a tényt, hogy az önálló csehszlovák állam keletkezése a magyar proletariátusban nem ébreszthetett illúziókat és mámort, a magyar forradalmárok és kommunisták arra használták fel, hogy fokozzák a mozgalom radikalizálódását." Arra tanították a magyar munkásságot, hogy „a nemzetiségi sérelmek ellenére se feledkezzék meg a proletariátus történelmi és forradalmi hivatásáról, ne támogassa erejével és bizalmával a reakció szándékait és a hamis jósokat". A bizonyítás lehetőségéből jócskán kijutott a Magyar Napnak is, de becsülettel részt vállalt belőle a Munkás, illetve Az Üt is. A célok azonossága azonban nyilvánvaló volt, s bár a Magyar Nap megindulása után egy évig még a Munkás is megjelent (sőt 1937. március 16-án megünnepelte fennállásának 30. évfordulóját is), 1937. június 27-én azonban küldetését teljesítve feltűnés nélkül megszűnt. Átadta feladatkörét az erejét megsokszorozó új lapnak, maga mögött hagyva több mint három évtized harcokban, munkában, tapasztalatokban gazdag éveit. Ha a csehszlovákiai magyar irodalom és kultúra előzményei és fejlődése szempontjából vizsgáljuk a Kassai Munkás, illetve a Munkás évfolyamait, azt kell mondanunk, ez az egyetlen olyan lap, mely módot adhatna arra, hogy folytonosságában szemléljük irodalmi és kulturális életünk előzményeit, valamint annak a két világháború közötti fejlődését. Még akkor is, ha a lap szerepe a húszas évekig gyakorlatilag regionális feladatokra korlátozódott. Vizsgálódásunkat azonban megnehezíti az a körülmény, hogy aktív irodalomszervező funkciót a lap nem teljesített, s ez objektív és szubjektív okokkal egyaránt magyarázható. Az objektív okok közé tartozik, hogy a munkássá j tó nehéz anyagi körülmények között dolgozott, terjedelme korlátozott volt. Elsődleges feladata volt a politikai-eszmei harc, valamint pártpolitikai célok vállalása, beleértve a szociális igazságtalanságok leleplezését is. A szubjektív okok között említhető az a tény, hogy a regionális kere170
