Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete

tempójú friss kétlépéses páros táncot értjüik, ami egy jellegzeites keleteurópai páros tánctípust fed függetlenül attól, hogy fal vámként vagy egyénenként használt neve rendkívül sokféle lehet. Tardoskedden kettes és friss a tánc leggyakoribb neve. A csárdás fogalma tehát esetünkben nem a magyar reformkorban kialakított népi, nemzeti, majd a tánciskolában is tanított ún. magyar csárdásit jelenti, hanem azt a paraszti gyakorlatban élő alapanyagot, amelyből a népi—nemzeti tánc kialakult. Természetesen a tánciskola úttján terjedő „úri" csárdás részéről a paraszti gyakorlatban élő páros táncot szintén érték hatások. 7

6 A friss csárdás önállósága, a verbunkkal való kapcsolata, valamint a lassú csárdás későbbi hozzákapcsolódása nem elszigetelt jelenség: a magyar nyelvterület nyugati részére jellemzőnek látszik. (Martin György: Bag táncai...; Martin György: Motívumkutatás ... 226.) 7

7 A lassú csárdás ilyen elnevezése a magyar nyelvterület más részeiről is ismert, pl. igen gyakori a Dél-Dunántúlon (Somogyi táncok . . . 145.) 7

8 Cyril Zálesák: i. m. 241—243.; S. Tóth: i. m. 205. 7

9 A magyar friss csárdások helyi elnevezése mindenütt a tánc jellemző motívumaiból, mozgásformájából, valamint tempójából ered, így pl. rezgős, liippentős, buk ós, mártogatós, ugrós, forgós, guggolós, szapora, gyors, friss, frisses stb. A Tardoskedden használt elnevezések a nyugati palóc, valamint a dunántúli friss csárdások elnevezéseknek felelnek 8

0 Lásd ebben a 73. jegyzetet. 8

1 Pesovár Ernő: A esalogatós csárdás. Tánctudományi Tanulmányok 1965—66. Bp. 1967. 115—120. 8

2 Martin György: A magyar tánctípusok . . . 17—20. 8

5 Martin György: Motívumkuitatás . . friss csárdás motívumait, ahol a kétféle sajátosság keveredik, de zömében lenthangsúlyos. A szlovák táncokban viszont egyaránt lent- és fenthangsúlyos. 8

4 Stefan Tóth: i. m. 206.; Cyril Zálesák: i. m. 248—255. 8

5 A keringő fogalmával gyakran keverik adatközlőink. Az később szintén elterjedt, de nem vált annyira közkedveltté mint ez. 8

6 A magyar kettős egyik század eleji táncmesteri formájának leírását közzétette Róka Pál (A táncművészet tankönyve, Nagykőrös 1900. 185—187.). 8

7 Pesovár Ferenc: Táncmesterek a szatmári falvakban. Tánctudományi Tanulmányok 1959—60. 309—332. 153