Új mindenes gyűjtemény 2. 1983

Méryné Tóth Margit: Tradoskedd hagyományos táncai és táncélete

a gazdálkodásnak vagy a viseletnek, a szórakozásnak is megvolt a maga évtizedek alatt kialakult, csiszolódott formája, rendje. Az egyén a közösség által megszabott formáknak kellett, hogy alávesse magát, így részvétele a táncban a táncéletben is bizonyos normatív szabályok szerint alakult. Ezen a fejlettségi fokon a legdöntőbb szempont a kor, a települési rend és a nemek szerinti tagolódás volt. Az életkor szerinti tagolódás volt a legerősebb. A különböző korúak igény és a feladatkör szerint csoportosultak. A táncélet alakításában vállalt feladatok szerint három korcsoportot különböztethetünk meg: gyermek-, ifjú- és öregkort. E három életkor szerepe a táncban való részvételben nagyon eltérő volt. A gyermekkoré a figyelés, a próbálkozás, a tanulás. Az ifjúkor volt a táncéletben a legaktívabb, a fiatalok alakították koronként a táncdivatot, ők közvetítették mindig az újat. Ehhez képest a harmadik kor szerepe sokkal passzívabb volt. Az idős emberek őrködtek a fiatalság táncélete felett, szigorúan óvták azt az új divatok, új formák terjedésétől. Szerepük sokban hasonlított a gyermekekéhez, azzal a különbséggel, hogy a figyelés mellett fő szerepkörük a táncélet másodlagos átélése volt. Mivel minden korcsoportnak más volt a feladata a táncban, külön rendeztek mulatságot a gyermekek, külön a fiatalok és külön az idősek számára.

6 A korcsoportonkénti tagolódás mellett jelentős volt a települési rend szerinti elkülönülés is. Minden nagyobb utca lakóinak megvolt a saját dudaháza,

7 kocsmája, ahová rendszeresen eljártak táncolni, de oda más utca fiataljainak szigorúan tilos volt elmenni.

8 A falu táncéletében a fő szerepet a kocsmák töltötték be. Minden jelentős összejövetel és bál ott zajlott le. A lakosság a rendszeresen megrendezett bálokon kívül (búcsú, farsang, húsvét) minden vasárnap délután a kocsmákban jött össze táncra, természetesen szigorúan betartva a települési rend szerinti elkülönülést. A nemek különválása nem annyira a táncban való részvételben mutatkozott meg, mint inkább a tánc megrendezésében vállalt aktív és passzív szerepben. A legények dolga volt a bál megrendezése, a zenészek felfogadása, a helyiségről való gondoskodás. A lányok az előkészületi munkákból semmit nem vállaltak. Ezenfelül az elkülönülés csupán annyi volt, hogy a báli szünetekben külön csoportosultak a leányok és külön a legények, más-más szórakozással töltve a szünetet. A közösségi szabályok egy-egy korcsoportra vagy települési egységre vonatkoztak, de azoko*n belül mindig akadt egy-két személy, aki kivált ügyességével. Ezek voltak az ún. első legények

9, s irányító hatásuk nemcsak a táncéletben, de a közösségi életben is érvényesült. Az a legény, aki első legényként táncolt a kocsmában, az egyházi szertartásoknál (körmenetek) is rendező szerepet vitt. Különösen nagy feladat hárult rájuk a bálok megrendezésében és lebonyolításában. A társadalmi fejlődésnek ezen a fokán a település, kor és a nem szerinti csoportok a falu paraszti közösségébe tartoztak. Ebből a közösségből csak a csekély értelmiségi réteg (tanítók, jegyző, pap) különült el, szerepük a táncélet alakításában ebben az időben nem volt jelentős. 121