Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Dodekné Chovan Ilona: A koloni lyukas hímzés

miközben öt-hat szálat vesznek az anyagból ezzel az átfogással. A tüt az anyagban hagyják, ennek hegyén maguk felé átdobják a tűben levő szálat, és merőlegesen, erősen meghúzzák. Most újból a behajtott szélbe öltenek. Ezzel az öltéssel beszegik az egész darabot. Két-három szállal feljebb, a már elkészített sor felett újra kihúznak két-három szálat az anyagból, de már a színén. Erre egy, esetleg két vezetőszálat fektetnek, szintén DMC hímzőfonalból. Ezt a vezetőszálat vagy szálakat a bal hüvelykujjukkal tartják. Az első öltést az újonnan kihúzott szálnál kezdik a mesterke jobb oldalán. Az elosztott csoportok szerint elölről hátrafelé öltenek, s a tűt ferdén a felső kihúzott szálcsoportba öltik. Utána merőlegesen lefelé vezetik a tűt, és egyben előre átöltik a következő szálcsoportot. Ha elkészült a mesterke, föléje sűrűn egymás mellé lyukakat rajzolnak ceruzával. A hímzőfonalat kettéválasztják, és ezzel a megvékonyított fonallal a lyuksor alsó részét ferde öltésekkel átöltik. A lyuksor végén visszafordulnak, és a lyuk felső részét is egyirányú ferde öltéssel előöltik. A lyuk közepét ollóval becsípik, ha nagyobb a lyuk, nagyobbat, és a lyuksor alsó felét sűrűn átvarrják. Most a munkadarabot megfordítják, és a lyuksor felső felét készítik el. A kivarrások alá előzőleg csomagolópapírt férceinek, hogy a tű ne bökje az ujjukat. Ezenkívül a hímzés alá helyezett papír megakadályozza a hímzés forgatása közben azt, hogy két réteget összeöltsenek, s a levelek kivágásánál is védi az anyagot. Az olyan motívumnál, ahol közel került a lyuk a levélhez, először apró öltéssel, előöltéssel behúzzák a lyukat, és elkezdik a lyuk sűrű kivarrását, amíg ehhez a lyukat érintő levélhez nem érnek. Most ezt körülöltik apró előöltéssel, majd folyamatosan sűrűn körülöltik. Az elkezdett kis lyukon folytatják a sűrű körülvarrást, míg a második érintkező levélhez nem érnek. Most ezt a levelet készítik el hasonlóképpen. Ha a motívumba zsinórvarrással készült formát „írtak", és ekörül vannak a levelek, hasonló a munkamenet. A rostalyuknál szintén így járnak el, csak közben a keresztet is beleöltik. A lyukas hímzéssel készült motívumok között leveleket is hímeztek lapos hímzéssel, melyeket előzőleg alátöltöttek. A fehérhímzéssel készült darabokat erősen kikeményítve hordták. A viseleti darabok keményítésére búzakeményítőt vagy darabos keményítőt használtak. A darabos keményítőt nyersen megáztatták, hogy vasalás után az anyag fényt kapjon. A búzakeményítőt a következőképpen készítették: a szemeket jól megmosták, 9 napig áztatták, azután kézzel szétfakasztották, „szétfaggatták", vízzel összekeverve rongyon kétszer átszűrték. A nyers búzakeményítő jobban keményített, mint a főzött. Ha nem használták fel az így elkészített keményítőt, leülepedése után leöntötték róla a felesleges vizet. A „siskón" (kemencén) elpárologtatták a még benne levő nedvességet. Újrahasználatkor vízzel felöntötték. A kihímezett darabokat mosás előtt hideg vízben áztatták, hogy a gyári appretúrát vagy az előző keményítőréteget eltávolítsák. Azután kétszer-háromszor meleg vízben, szódával kimosták, szappanoldatban kifőzték és kikeményítették. A keményítőbe szokás volt egy kis bóraxot is keverni, hogy jobban ropogjon a hímzett darab. Utána vászonlepedőbe csavarták, hogy megszikkadjon. A kendők kivasalása sok időt vett igénybe. Például a nagykendő kivasalása fél napig is eltartott. A félkendőt, nyakba való kendőt két módon készítették. A dupla szélességű 135