Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Popély Gyula: Bartók Béla hatása a két háború közötti kisebbségi kulturális életünkre ( Részletek egy készülő tanulmányból)
énekkarába — s így a Toldy Körbe is — felvett énekesek társadalmi hovatartozásával, ő egyedüli ajánlólevélnek csak a tehetséget és a lelkes akarást tartotta. Társadalmi rang és pozícióra való tekintet nélkül szervezett be férfikarába iparosokat, sőt gyári munkásokat is. Dr. Jankovich Marcell elnök emiatt nemegyszer nemtetszését fejezte ki Németh karnagynak, míg aztán végül kenyértörésre került a sor; Németh István László elhagyta az énekkart és a Toldy Kört. 2 5 A karvezető kiválása azonban a kar kettészakadását is jelentette. Az énekesek egy része Németh István Lászlóval együtt elhagyta a Toldy Kört, és átment az Egyházi Zeneegyesületbe (Kirchenmusikverein). A férfikar másik része továbbra is a Toldy Kör keretei között maradt és működött. Az új karvezető Sendlein János lett. 2 6 Az Egyházi Zeneegyesület azonban csak az egyházi zenét kultiválta, s így e német jellegű egyesület nem felelhetett meg Németh István László igényeinek. Az Egyházi Zeneegyesületet csak ideiglenes keretnek tekintette, amely elfogadott alapszabályai révén legális működést biztosíthat a talajukat vesztett énekeseknek. Németh karnagy és énekkara az Egyházi Zeneegyesületben csak alig egy évet töltött, s 1927 őszére készen állt új, merész tervük: önálló dalegyesület alakítása. Németh karnagy egyben arra is gondolt, hogy idővel majd a Toldy Kör keretei között maradt „dalostestvérei" is csatlakoznak újonnan alakított dalegyesületéhez, sőt határozottan igényelte az újraegyesülést. Előre eltökélt szándéka volt, hogy a férfikar kettészakadásával beállott pangást úgy fogja megszüntetni, hogy újból közös keretek közt hozza össze a már egyszer nagyszerű énekkarrá összekovácsolódott énekeseket. 2 7 A további fejlődés szempontjából valóban csak ez az út bizonyult járhatónak. Az énekkar önállósulásának gondolata, azaz jogilag új dalegyesület alakítása Németh István László karnagynál és a Toldy Körből vele együtt kivált énekeseknél már az 1927-es év folyamán felvetődött. Az önálló, új intézménnyé válni akaró dalegyesület alakuló gyűlését — vagy inkább alakuló gyűlésnek szánt összejövetelét — 1927. október 9-én tartották. Ezen az összejövetelen Abonyi Árpád már ismertette a megjelentekkel a „Bartók Béla Dalegyesület" előzetesen elkészített alapszabály-tervezetét. Az alapszabály-tervezet megvitatása és elfogadása után megválasztották az ideiglenes vezetőséget. (Elnök: dr. Arkauer István, alelnök: Abonyi Árpád, Karvezető: Németh István László.) 2 8 Az énnekkar vezetősége 1927. november 23-án részletesen beszámolt a pozsonyi Rendőrigazgatóságnak is az október 9-én tartott „alakuló közgyűlésről", s egyben benyújtotta jóváhagyás végett az október 9-i gyűlésen elfogadott alapszabály-tervezetet. 2 9 A jó szándékú és lelkes alapítók jóhiszeműen reménykedtek, hogy a felettes hatóságok — Rendőrigazgatóság, zsupáni hivatal, Szlovákiai Országos Hivatal, Belügyminisztérium — rövidesen elkészülnek az alapszabály-tervezet tanulmányozásával, s kimondottan zenekultúrával foglalkozó intézményről lévén szó, minden fölösleges huzavona nélkül jóváhagyják egyesületük alapszabályait, és megadják számukra a működési engedélyt. A Rendőrigazgatóság azonban már mindjárt kezdetben bizalmatlanul fogadta a dalegyesület alakulásának gondolatát, s a későbbiek folyamán is minden tőle telhetőt megtett, hogy megakadályozza a Bartók Béla nevét szimbólumul választó és zászlajára tűző egyesület engedélyezését. „Értesüléseink szerint az egyesület vezetői az államhoz illojálisan viszonyuló magyarok" — szögezi le a Rendőrigazgatóság még 1927. 120
