Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)
ideiglenes csökkenését eredményezte. A párt két frakcióra bomlott; a dr. Lelley által alapított frakció jelentéktelennek és rövid életűnek bizonyult, ám a Szüllő Géza által vezetett párt 1927 elejétől ismét megerősödött. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt 1925-ben felvette a propaganda szempontjából hatásosabb Magyar Nemzeti Párt nevet, és néhány puhatolózó kezdeményezést tett az aktivista politika felé, ezek azonban egyrészt a csehszlovák kormánypártok politikai rövidlátása és nacionalista önzése, másrészt a keresztényszocialista pártvezérek intrikái miatt kudarcba fulladtak." E párt szintén a sajtópropagandára fektette a főhangsúlyt. Komáromban külön lapja jelent meg — a Barázda, és politikáját a Komáromi Lapok is népszerűsítette (a helyi lapokon kívül mindkét magyar ellenzéki polgári párt propagandáját szolgálta közös központi sajtóorgánumuk, a Prágai Magyar Hírlap). A húszas évek második felében Komáromban két helyi jellegű párt is alakult: a Hadirokkantak, Nyugdíjasok és Kispolgárok Pártja, valamint a Városi Magyar Párt. Az eddig felsorolt pártok mérték össze erejüket az 1927. november 20-i községi választásokon — összesen 9 párt, illetve pártcsoportosulás —, melyek között a szavazás eredményeként Komárom képviselő-testületének mandátumai a következőképpen oszlottak meg: komáromi szocialista munkásság (szociáldemokraták) 5, az Egyesült Zsidó Párt 3, a kommunista párt 10 (!), a csehszlovák nemzetiszocialisták 1, a csehszlovák haladó pártok (Csehszlovák Nemzeti Munkáspárt, Légionárius Közösség) 2, az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt 12, a Hadirokkantak, Nyugdíjasok és Kispolgárok Pártja 1, a csehszlovák polgári pártok (Szlovák Néppárt, Csehszlovák Nemzeti Demokrata Párt, Köztársasági Földműves és Kisgazda Párt) 2 mandátumot szereztek (a Városi Magyar Párt nem jutott mandátumhoz). 10 0 Az 1923-as választások eredményéhez viszonyítva a magyar ellenzéki polgári pártok 5 mandátumot veszítettek, ebből kettőt a szociáldemokraták, egyetegyet a kommunisták, a hadirokkant pártiak és a zsidó pártiak szereztek meg. A választások a kommunista párt növekvő erejét jelzik, megerősödtek a szociáldemokraták is, míg a magyar nacionalista pártok, melyek sokáig nem tudtak megegyezni listáik csatolásában, volt választóik tetemes részét elvesztették. Persze ennek fő oka, hogy a viszonylagos gazdasági fellendülés időszakában a polgárság körében felerősödtek az aktivista politikai irányzatok (a csehszlovák pártok összesen ismét 5 mandátumot szereztek, holott a katonaságnak 1926-tól már nem volt szavazati joga). Végeredményben azonban a város képviselő-testületében már az előző községi választások után kialakult három különböző politikai irányzatot képviselő tömb (a magyar nacionalista burzsoázia érdekeit védő pártok, a forradalmi munkásságot képviselő kommunista párt és a szociáldemokrata-csehszlovák kormánypárti blokk) közül 1927-ben döntő többséget megint nem szerzett egyik sem, így a már tapasztalt választási séma szerint ismét a szociáldemokrata Csizmazia György került a városbírói székbe. A kommunista párt megtartotta a városbíró első helyettesének posztját. A harmincas évek elején a világgazdasági válság s annak szociális következményei a város politikai életében is éreztették hatásukat. Tovább csökkent a magyar nacionalista pártok befolyása: az e pártok politikájával elégedetlen polgárság több kis, helyi érdekű pártot alapított. E pártok létrejöttét a csehszlovák politikai hatóságok is támogatták, mivel érdekükben állt, hogy a választók szavazatainak megosztásával gyengítsék az ellenzéki pártokat. így az 103
