Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)
ún. szocialista pártok közül a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt és a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt — melyekben főleg a cseh és szlovák nemzetiségű állami alkalmazottak tömörültek —, valamint a Szlovák Néppárt, melynek tagságát a városban dolgozó szlovák vasutasok alkották. Az említett pártok kis létszámú szervezetei csak egymással szövetkezve harcolhattak ki némi befolyást a város politikai életében. A helyi magyar szociáldemokrata pártszervezet — melynek törzsgárdáját a hajógyári szakmunkások alkották — kezdetben elutasította az együttműködést a csehszlovák szociáldemokratákkal. Az 1923-as községi választásokon, majd az 1925-ben tartott parlamenti választásokon úgy a magyar, mint a csehszlovák szociáldemokrata pártot érő katasztrofális vereség azonban a közeledésükhöz vezetett, és az 1926-ban Érsekújvárott rendezett szociáldemokrata pártkongresszuson a magyar szociáldemokraták egyesültek a csehszlovák szociáldemokratákkal. Ezt megkönnyítette az a tény, hogy az 1925-ös parlamenti választások után a csehszlovák szociáldemokraták kiléptek a kormányból, s a lojális ellenzékiség a magyar szociáldemokraták számára is elfogadható volt. Az egyesülés után bizonyos fellendülés tapasztalható a komáromi szociáldemokrata pártszervezet tevékenységében is; a város munkásmozgalmában azonban a munkásság széles rétegeinek érdekeit nagyon aktívan és határozottan képviselő kommunista párt továbbra is megőrizte vezető szerepét, sőt még fokozta a munkástömegekre gyakorolt hatását. A kommunista párt tömegbefolyásának növelését elősegítette a CSKP II. kongresszusának határozata értelmében végrehajtott belső átszervezés. Az addigi helyi szervezetek helyett üzemi sejtek alakultak. Komáromban már 1924 decemberében három üzemi sejt működött: a hajógyárban (1. számú sejt), az állami dohánybeváltóban (2. sz. — Luxemburg-sejt) és a kikötőben (3. sz. — Lenin-sejt). A város építkezésein dolgozó munkásokból és a kisiparosoknál alkalmazott kommunista segédektől 1925-ben két utcai sejt alakult. 8 9 A városban működő szakszervezeti csoportok jelentős része — az építőmunkások, a szállító- és segédmunkások, a famunkások és a dohánybeváltó dolgozóinak egyik szakcsoportja — a CSKP eszmei irányításával működött, illetve a Nemzetközi Általános Szakszervezeti Szövetséghez (később vörös szakszervezetek) tartozott. (A nemzetiszocialisták befolyása érvényesült a kikötő munkásainak és a dohánybeváltó munkásainak egy részét tömörítő szakcsoportokban, valamint a Csehszlovák Vasutak Alkalmazottainak Egyesületében; a szociáldemokratákhoz a Vasúti Alkalmazottak Uniója, a Vasés Fémmunkások Szövetsége, valamint a nyomdászok helyi szakcsoportjai tartoztak.) 9 0 A CSKP és a vörös szakszervezetek politikai és gazdasági harcaival szorosan összefügg a Nemzetközi Vörös Segély tevékenysége, melybe 1926-tól Komáromban is lendületesen folyt- a tagtoborzás. A Vörös Segélybe a kommunista párt tagjain kívül a komáromi vörös szakszervezeti csoportok és a kommunista ifjúság sejtjei is beléptek kollektív tagként. 9 1 E szervezet tevékenységét regionális viszonylatban a bebörtönzött elvtársaknak és azok családjainak juttatott segélyek és a sztrájkoló komáromi munkások részére rendezett gyűjtőakciók tették fontossá. A CSKP megalakulásától kezdve külön figyelmet fordított a munkásnőknek a mozgalomba való bevonására. Ennek érdekében a párt keretén belül nőmunkás szekciók jöttek létre. Komáromban a munkásnők körében folytatott agitáció főleg a többnyire nőket foglalkoztató állami dohánybeváltóban volt eredményes, amint ezt az ott megalakult üzemi pártsejt is jelzi. A kommunista párt Komáromban — és a vidék nagyobb községeiben 101
