Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Vörös Tihamér: Turistaélet Selmeczbányán

ben csatlakoztak a kirándulókhoz és amikor 1880. végén dr. Téry ödön bányaorvosként Steffultóra érkezett és érintkezni kezdett a selmeczi társaságokkal, itt már lelkes turista csoportot talált s hozzájuk csatlakozott. A következő évben dr. Téry vezetésével, — aki már akkor ismert és képzett turista volt, — hozzáfogtak a Magyarországi Kárpát Egyesület Szitnya Osztálya megalakításához. A taggyűjtésben Tirtsen kívül különösen Rejtő (Renner) Adolf akad. tanársegéd buzgólkodott, Vörös Ferenc pedig lapjában, a „Felvidéki Híradó"-ban közölt állandó turista rovattal támogatta a mozgalmat. Amikor a 100-ik tagot vették fel, kitűzték az alakuló közgyűlés idejét és 1882. május 12-én a városháza termében Coburg Fülöp herceg, a Szitnya-hegy akkori birtokosának védnöksége alatt megalakult a Szitnya Osztály, melynek díszelnökévé Péch Antal bányaigazgatót, elnökévé Ocsovszky Vilmos polgármestert, ügyvivő alelnökké dr. Téry ödönt, pénztárossá id. Tirts Rezsőt, jegyzővé Rejtő (Renner) Adolfot választották meg a 12 választmányi tagon kívül. Az osztály nagy körültekintéssel és kellő lendülettel kezdte meg működését, melyben nagy segítségére volt az a körülmény, hogy úgy a védnök-herceg, mint Selmeczbánya város és az erdőkincstár nemcsak nyomban megengedte az utak jelzését, források foglalását, de a lehetőséghez mérten egyébként is támogatta munkájukat. E helyen kell nyomban megállapítanom, hogy az Osztálynak immár több, mint ötven éves fennállása ideje alatt sem az Osztálynak, sem a turistáknak sohasem volt komolyabb összeütközésük az erdőbirtokosokkal, vagy a vadászokkal; itt ismeretlen volt a „Turistáknak tilos út" fogalom, ami nemcsak a turisták fegyelmezettségének, hanem az erdőbirtokosok méltányos belátásának is volt köszönhető, amiért Csonkaországunkban a turistatársadalomnak ezidőszerint állandó küzdelmet kell vívnia. Az Osztály elsősorban a Szitnya hegy turistái feltárását, a több irányból odavezető utak jelzését, források foglalását stb. tűzte ki célul, s ennek során foglalta Gretzmacher Gyula akad. tanár buzgólkodása révén a róla elnevezett Gretzer-forrást, amelynél töltött felüdítő pihenésekre minden bizonnyal igen sokan kedvesen emlékeznek vissza. Már az első évben nagyobbszabású túrákat rendeztek a selmeczi turisták s az osztályalakííásnak híre menvén Budapestre, onnan már a következő évben többnapos csoportos kirándulást rendezett Staub Móric dr. vezetésével a mintagimnázium ifjúsága az Osztály területére. E második évben az Osztály már a Tanádhegy nyugati oldalán a hodrusi völgy hajlásában is megkezdte a feltáró munkát és ennek során a Gedeontáró bájos helyén az elhagyott bányaépületet a bányakincstártól elnyervén, azt menedékházzá alakították át és rendezték be. 1884-ben szomoxú hír érte az Osztályt: Dr. Téry Ödönt kinevezték a belügyminisztérium egészségügyi felügyelőségéhez; nyomban el is hagyta a várost, de azért állandóan fenntartotta az Osztállyal a kapcsolatot, amely továbbra is Téry célkitűzései szerint folytatta nem csökkenő lendülettel eredményes tevékenységét. Téry nevét megörökítendő, egyik szitnyai kirándulása alkalmával az északi oldalon sziklák között a csúcsra vezető, nagyrészt kéményalakú nehéz feljárót „Téry-út"-nak, a tetőn a legmerészebben kiálló sziklacsúcsot „Téry-csúcs"-nak nevezték el. Téry helyébe id. Tirts Rezsőt választották meg ügyvezető alelnökké, helyette pénztárossá pedig Tibély Ágoston tekintélyes kereskedőt. A selmeczi turisták a szorosan vett turista célok mellett a természet védelmét és különböző emlékhelyek gondozását is felkarolták. így már 1884-ben a hodrusi völgyben az 1848—49-iki honvédsírok fölé emléket állított, amelynek csak a márványtáblája 400 forintba került s annak feliratát Altmann Imre titkár szövegezte. Az ünnepélyes leleplezés pünkösd hétfőjén Selmeczbánya és Hodrusbánya egész társadalma, többezer résztvevő és herceg Odeskalchy Artúr jelenlétében, az ott voltakban kedves, örök emléket hagyva folyt le s amelyen résztvehetett még Kopasz hodrusi öreg tanító és Gyuricza sírásó is, akik az ütközet után az osztrák katonák tilalma dacára éjnek idején összeszedték az elesett holttesteket és közös sírban temették el. Az 1885-i országos kiállításon a Szitnya Osztály is résztvett, amelyen Baker Alajos fényképész és Toman könyvkötő által díjtalanul elkészített és Selmeczbánya és környékét feltüntető igen díszes albumot, valamint Szitnyai József és Tirts Rezső által megírt és Vörös Ferenc által kiadott első selmeczi turista kalauzt állította ki. Az albumot az Osztály a Földrajzi Társulatnak ajándékozta és az e felvételekről készült másolatok gyűjteménye dobozban elhelyezve még ma is több család birtokában őrzött kincs. Annak érdekében, hogy a Selmeczen megforduló mind nagyobb számú turisták kedves emléket vihessenek magukkal és ezzel is elősegítsék 104