Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Ifjusági élet Selmeczbányán

IFJÚSÁGI ÉLET. Zivuska Jenő: „Milleniumi Emlékirat" és Tiles János: „A selmeczi akadémikusok szokásainak eredete c. munka nyomán közli Vörös Tihamér. Az osztrák-magyar monarchia részére 1733ban létesítették egyidőben Selmeczbányán, illetve Joachimsthalban (Csehorsz.) a kincstári bányatiszteket képző első két szakiskolát; ezek azonban a növekvő igényeket nem tudták kielégíteni, ezért Mária Terézia 1763. június 9-én Selmeczbányán bányászati főtanintézet felállítását rendelte el s az előadások 1764. szeptemberben meg is kezdődtek, részben elméleti alapon. 1770-ben Mária Terézia már akadémia rangra emelte az intézetet s úgy intézkedett, hogy „az erdőmívelés tanítására is gondos figyelem fordítandó, mert erre a bányászatnak nagy szüksége van." Az erdészeti intézet azonban csak 1809. február 12-én nyílt meg. Az akadémiának megnyitásakor az 1770/71. tanévszakban még csak 49 hallgatója volt, ez a szám azonban rövidesen a 300 fölé emelkedett. Kezdetben a hallgatók nagy száma idegen nemzetiségű volt, az egész monarchiából gyűlt egybe s hozták magukkal az idegen szokásokat is és mert a németajkú és származású selmeczi iparos polgárok céhszokásai is ilyenek voltak, nem csoda, ha az ifjúság egyesületi életében ezek az idegen eredetű, de kedves és vidám szokások honosodtak meg s fejlődött ki a „Burschenschaft" intézménye. Selmeczbánya társadalma az akadémia létesítése idején három főosztályra tagozódott és pedig: 1. a bányák tulajdonosaira és az azt mívelő bányapolgárokra, 2. az iparosokra és kereskedőkre, 3. a munkásosztályokra (bányászok). A nagyrészt külföldről idesereglett ifjak tehát a társadalmi élet egymástól elkülönített, zárt egységeit találták itt s látván a példát a tömörülésre és szervezkedésre s annak előnyeit, maguk is szervezkedni kezdtek és mintául az akkor virágzó céhrendszert fogadták el erényeivel és hibáival együtt. Régi írás tanúsítja pl., hogy 163ó-ban a selmeczi bányabíró felkérte a város bíráját, tiltsa el a farsangi bolondságokat, felvonulásokat és a Gänzemarsch (libasor)-ot, mert ezek a népet elvonják a munkától. A céhek gyakran rendeztek különféle alkalmakkor lakomákat bőséges italfogyasztás mellett, — a burschok vékony pénzük miatt csak az utóbbit követhették s követték is. A céheknél az ifjú mester volt a céh mindenese, aki köteles volt a régebbi mestereknek szót fogadni, sőt őket a lakomákon ki is szolgálni stb., — a burschok szakestélyein (Schachttag) az elsőéves Fuchsok (balekok) voltak a másod- és harmad- stb. évesek: a Kohlenbrennerei a Firmák és Veteránok sörhordozói, pipagyújtogatói, sőt ők voltak kénytelenek az elázott társaikat is hazacipelni. «Kg jçsre ľ'Ä Kintadungs - Jhinrte ßii M *» 'm Vc" r-f-f m, akademischen Italie 0M am 2J-. XovembeľAMH. r > / Anfang nm 8 f hr. m m r»«-.

1 Meghívó akadémikusok báljára 1846-ban. A céheknél az „öregsegéd" vagy „öreglegény" végezte a társpoharas legény avatását, amikor szép beszéd kíséretében „vizsgáztatta" s utána következett az ivás; a burschoknál, amikor a „fuchsmajor" egyenként elővezette a keresztelendő Fuchsokat (balekokat), őket azzal tisztelték meg, hogy a Cantuspräses vezető81